Az esélyegyenlőséget nem lehet kipipálni alacsonypadlós buszokkal, azokhoz bizony kompatibilis buszvezető is dukál. Tegyük hozzá: segítőkész utasok is. Réka nem ezt tapasztalta.
A káromkodás határán vagyok, megpróbálom elkerülni. Esélyegyenlőség és BKK? Hát, még rohadtul nem tartunk ott! Még mindig problémát jelent a kerekesszékkel való közlekedés, mind a mechanikai, elektromos és a moped kocsikra is gondolok. Attól, hogy alacsonypadlós buszokat vezettek be, csak kis részben sikerült megoldani a problémákat.
Fotó: BKK
Némely buszvezető példája is megmutatja, hogy a mozgássérült emberek – akár az idősebbek is – ki vannak rekesztve a társadalomból. Most nem arra szeretnék rámutatni,hogy egy mozgássérült hogy nem tud utazni a MÁV és BKK járatain (vagy csak simán az utcán közlekedni), hanem arra,hogy milyen erkölcsi normák vannak még…
A lényeg, hogy kedden a Béke téren a 105-ös buszt vártam (14:44), pár percre rá meg is érkezett. A busz rendszáma MHU-821. A buszmegállóban egy 70 év körüli idős bácsi mopeddel (s a moped végén két bottal) várta a buszt. A buszsofőr, mielőtt kinyitotta volna az ajtókat, már legyintett, hogy ide biza már nem fog tudni felszállni.
Megállt a busz, s az emberek jó része leszállt. Majd a bácsi hangosan szólva hozzám és néhány utashoz, megkért, hogy szóljunk a buszsofőrnek: ő is ott van és szeretne felszállni. Szóltam a sofőrnek és mások is, hogy legyen szíves, nyissa ki a középső ajtót. A buszsofőr közölte, hogy nem fér fel a bácsi, tele van a busz. Hangos kiáltással szóltam az embereknek, hogy ugyan már, jöjjenek beljebb, mert akkor a bácsi fel fog férni, s ugyanezt közöltem a buszsofőrrel is.
Az emberek nem jöttek beljebb, a buszsofőr be is zárta az ajtót s tovább ment. Én meg jó kis lelkiismeret-furdalással, hogy még mit tehettem volna, mentem a csodás új, kék színű alacsonypadlós buszon az árral együtt pár megállót.
Félre ne értődjék, nem feljelenteni vagy kirúgatni szeretném a buszsofőrt. Csak szeretném, ha kicsit végiggondolná újra az életet. Gondolom, a bácsi – ugyanazon az áron, mint mindenki – megvette a kis rokkant nyugdíjából a nyugdíjas bérletet, s szerette volna felhasználni.
Nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy ráhagyjuk, jól van, öregember, úgyis ráér, hova sietne… Lehet, pont a gyermekéhez, unkájához, kutyájához vagy a beteg feleségéhez, vagy az elhunyt párjához a temetőbe, vagy épp a haverokkal pókert játszani. Vagy csak épp haza akart menni.
Nagyon zavaró, hogy a tehetetlen mozgássérülteket is lenézik, mert úgysem dolgozik, ráér, van ideje. Nincs! Neki is az ideje a kincs, hadd csinálja azt, amit szeretne. 20 perc múlva jön újra egy másik alacsonypadlós busz, de próbáljuk meg hozzásegíteni, hogy ő rendelkezhessen azzal a 20 perccel! Mert 1 másodperc is számít! Remélem, eljut a buszsofőrhöz az írás és magára ismer, s kívánom neki, hogy használja ki ő is okosan az idejét!
Fotó: BKK
