A hétköznapokban úgy zajlik az interakció az utasok és az ellenőrök között, ahogyan azt olvasónk leírta. Gábornak sosem volt még konfliktusa az ellenőrzéskor, és merem hinni, hogy többségünknek sem. Halkan jegyzem meg, mindeddig nekem sem.
Olvasom a sok beszámolót a BKV-, BKK ellenőrökről, közterület-felügyelőkről. Nem tudom, de lehet hogy esetenként egy másik BKV-t, BKK-t használok, mert eddig semmi ahhoz hasonlatos eset nem történt velem, sőt még tanúja sem voltam a leírt ellenőri rémtörténeteknek. Vagy csak szerencsés vagyok?
Fotó: Index
A történethez tartozik, hogy 1999 óta élek Budapesten. Azóta vagy éves bérlettel, vagy negyedéves (100 napos) bérlettel utazom. Eddig összesen két alkalommal utaztam érvényes bérlet nélkül:
1. Elfelejtettem, hogy előtte való nap lejárt a negyedéves bérletem. Persze a bérletben benne voltak a korábbi szelvényeim, de hát az nem jogosít utazásra, ha már lejárt. Jött az ellenőr. A büntetés jogos volt, de azt azért nehezményeztem, hogy egy pár hajléktalan büdös, pisaszagú utastól nem kért személyit, tőlem meg igen. Persze belőlem kinézte, hogy nem berzenkedek.
Annyit elárult, hogy az akkori szabályok alapján, ha most azonnal megveszem az aznaptól érvényes bérletet, akkor utólagos bérletbemutatással kevesebb a büntetés. Így is tettem, befizettem, amit be kellett fizetnem a feledékenységem miatt. Hozzáteszem az ellenőr mindvégig korrekt és normális hangvételű volt. Én pedig együttműködő.
2. Kb. 2 éve az éves bérlet havi szelvényes formában is igénybe vehető. Minden hónap utolsó napján este szelvénycsere. Egyszer elmaradt. Jött az ellenőr. Írta is fel az adataimat és mondta, hogy akkor cseréljek szelvényt és menjek bérletbemutatásra. Az ellenőr ez alkalommal is normálisan beszélt, én voltam a feledékeny, igaza volt. Ha kekeckedem akkor is igaza volt.
Bementem az Akácfa utcába, ahol sorba álltunk, hasonló esetűek. Volt, aki kiabált az ügyfélszolgálatossal, volt, aki szó nélkül kifizette a kedvezményes bemutatási díjat, amit pont az éves bérletes, havi szelvénycserét elfelejtőknek hoztak létre.
Más esetben a maximális “atrocitás” annyi volt, hogy a bérletemet mutatom, de az ellenőr, biztonsági őr nem köszön, hanem látható unalommal, mélabúval méri végig, vagy végig sem méri a bérletemet. Vagyis nem túl udvarias, de ez még önmagában nem érne meg egy beszámolót a BKV-Figyelőn.
Ellenben: hallottam már, hogy a munkáját végző közterület-felügyelő hölgyet egy jól öltözött utas “lebüdöskurvázott”, mert személyit kért volna. Én szóltam a “kedves utastársnak”, hogy ezt azért nem kéne, hanem jegyet, bérletet kéne venni, vagy ha ez elmaradt, akkor elismerni a tévedést. Erre több utas nekem támadt szóban, hogy még ezeket a békávés bunkókat védem. Mondtam, hogy a közterületfelügyelő nem “békávés” és a nem fizetők elég jelentősen hozzájárulnak a jegy árának mértékéhez, hiszen azok után is fizetni kell valakinek, akik lógnak.
A világ más tájékain (pl. Párizs, Washington DC) teljesen természetes mindenki számára, hogy a tömegközlekedésért fizetni kell és az utazó közönség nem a bliccelő, hanem a munkáját végző buszsofőr, illetve alkalmazott pártjára áll, hisz aki bliccel az tulajdonképpen őket is meglopja.
Az elsőajtós rendszer nagyon helyes! Más városokban is működik. Az emberek hozzászoktak és nem nyafognak az utasforgalom lassítása miatt, nem veszekednek a sofőrrel, hanem elöl szállnak fel és mutatják a jegyet, bérletet, aztán sietnek hátra. Hozzá kell szokni!
Fotó: Index
