Az első és a másodfokon eljáró bíróság is bizonyítottnak találta, hogy Varga Gergely több esetben pénzt kért egyes ügyek vádlottjaitól, illetve hozzátartozóiktól azért, hogy közbenjárására – a velük szemben folyó eljárásokban – enyhébb ítéleteket hozzanak a bíróságok.
Az ítélőtábla több ponton megváltoztatta az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság (FB) egy évvel korábbi határozatát, ám a börtönbüntetés idejét helyben hagyta. A táblabíróság az ítéletében egyebek mellett megváltoztatta a csalás minősítését, azt vétségről bűntettre súlyosította.
Az ítéletben az is szerepel, hogy Varga Gergely a szabadulása után tíz évig nem dolgozhat jogászként. A bíróság a házi őrizetben töltött mintegy egyéves időszakot a szabadságvesztés idejébe beleszámította.
A bíróság nem fogadta el enyhítő körülményként, hogy a volt ügyész megbánta tetteit; arra mutattak rá, hogy a vádlott az első fokú ítélet meghozatala előtt, az utolsó szó jogán elmondott beszéde közben ugyan elsírta magát, ám beismerő vallomást nem tett.
Zamecsnik Péter védőügyvéd a határozathozatal után, a médiának nyilatkozva felemásnak mondta az ítéletet, ám sikerként értékelte, hogy nem súlyosították a büntetést. Azt nem tudta megmondani, Varga Gergelynek mikor kell börtönbe vonulnia.
Varga Gergely nem kívánt az utolsó szó jogán megszólalni, láthatóan megrendülten vette tudomásul a bíróság ítéletét. A volt ügyész a tárgyalásról távozóban sem kívánt nyilatkozni az újságíróknak.
