Olvasónk szerint nagy valószínűséggel vak volt az a buszvezető, aki néhány napja a 91-es járaton leszállni szándékozó családja előtt bezárta az ajtót. Anyuka és a gyerekek időben jelezték leszállási szándékukat, a megállóban kinyílt az ajtó. Hiába sorakoztak fel az ajtó előtt időben, már az elsőként leszálló gyereknek sem sikerült a leszállás:
Tisztelt BKV-figyelő!
Eddig se voltak súlyos fenntartásaim a blogon megjelent panaszokkal kapcsolatban, és ma (2009. 03.14.) személyesen is meggyőződhettem a BKV mélyen emberi humán erőforrási szempontrendszeréről. Hiszen mi mással magyarázható, hogy fogyatékosokat is alkalmaznak gépjármű vezetésére (hangsúlyozottan nem gépjárművezetőnek, az egy másik fogalom). Ez egyrészt nem csekély szellemi fogyatékosságot jelent, másrészt vakságot – de mellé legalább süketséget nem.>
Ezek után a tények: délután 17:42-kor a Nyugatinál feleségem két gyerekkel felszállt a 91-es járatra, amiről a Szemlőhegy utcánál próbáltak meg leszállni – ezen szándékát időben jelezve, és a hátsó ajtóhoz teljes létszámban felsorakozva. A nagyobbik gyerek kezdett el leszállni, de már neki sem sikerült, mivel a járművet vezető halmozottan sérült egyén rázárta az ajtót, és csak nejem illetve a többi utas ordítására riadt fel csendes kómájából.
A megjegyzéseket elkerülendő: semmivel sem lett volna jobb, ha ilyenkor a szülő száll le elsőnek, mert akkor a fent rekedt gyerek mégis mit csinál?! És ki ne találja valaki, hogy a szombat délutáni őrült forgalom miatt volt túlterhelt a szerencsétlen sofőrnek látszó lény.
Az esetet természetesen megírom a BKV ügyfélszolgálatának is, sőt, a tapasztalatok alapján azonnal válaszolok rá magamnak: Elnézést az okozott kellemetlenségért, kollégánkat figyelmeztettük, és felhívtuk figyelmét az utasokra való fokozott odafigyelésre, reméljük a továbbiakban …
Mégis, minek kellene történni ahhoz, hogy az ilyeneket fizetéscsökkentéssel jutalmazzák, ad abszurdum felkérjék, foglalkozzon a jövőben burgonyakapálással, ott talán kevesebb kárt okoz?!
Üdvözlettel: Rosta Tibor
