Olvasónk le akart paterolni egy hajléktalant a villamosról, akinek elviselhetetlen szaga volt. Először a villamosvezetőhöz fordult, aki nem segített neki, ezért megpróbálta egyedül letessékelni a villamosról. Olvasónk megkérte a hajléktalant, hogy szálljon le a villamosról, erre visszaszólt, hogy neki a Demszky megengedte, hogy itt utazzon. Papíron ezt nem tudta igazolni, de egy konyhakés előkerült a szatyorból:
Tisztelt BKV-figyelő!
November 30-án utaztam a 24-es jelzésű villamoson valamikor 8 óra körül, ahol egy atrocitás ért. Az esetnek van egy kis tanulsága, és mások számára hasznos tanácsok lehetnek benne, ezért is írom önöknek ezt az üzenetet.
A villamosra Közvágóhídnál szálltam fel, ahol egy zsíros hajú, elviselhetetlen szagú hajléktalan nő aludt. Távolabb mentem tőle, egészen a villamos elejébe, és mivel láttam már a blogon érdekességeket, nem ültem le, álltam.
A szag egyre elviselhetetlenebb volt a villamoson, ezért a Millenniumi Kült. Közp. megállóban bekopogtam a villamosvezetőnek, aki éppen telefonált, így nem nyitott ajtót. Megpróbáltam még egyszer, ezután szó szerint „kibaszta” az ajtót, de annyira, hogy nekem is vágódott. (Nem tudom merre nyílnak ezek az ajtók, így pont az ajtó útjában álltam. A villamosvezetőt annyira felhergeltem a kopogásommal, hogy a „Mi a fasz van már?” szavakkal üdvözölt. Nem vettem fel a trágárságát, ezért elmondtam neki a problémám, amire azt tanácsolata, tegyem le én a villamosról, ha nem tetszik, ő nem nyúl hozzá, egyébként is műszak eleje óta ott van.
Odasétáltam az alvó nőhöz, és egy „jó reggelt” köszöntem neki. Nem foglalkozott velem. Ezután egy zsepit csavartam a kezemre, és megpiszkáltam egy kicsit, hátha az hatásosabb lesz. Magához tért, és megkértem, hogy legyen szíves leszállni. Erre azt válaszolta: „Jogom van itt utazni, Demszky megengedte!”
Ezen a válaszon meglepődtem, de nem hagytam annyiba a dolgot. Megkértem, hogy mutassa meg azt a hivatalos lapot, ami szerint itt, az utazási feltételek több pontját megsértve utazhat. Kotorászni kezdett a szatyrában, amire egy kisebb (kb. 8-10 centis) konyhakést húzott elő, majd felém fordította és mondta: „Menjél csak vissza”. (Eközben a többi utas ugyan úgy tett az eseményekre, mint eddig, senki nem akart segíteni).
Késsel fenyegetőző emberrel nem volt kedvem tovább veszekedni, ezért a következő megállóban (Nagyvárad tér) gyorsan lepattantam a villamosról, és azt az egy megállót a munkahelyemig bérlettel a zsebemben lesétáltam. Villamosvezető ugyan úgy telefonálgatott mint a Vágóhídon, és gondolom ugyan úgy szart bele, mi zajlik a háta mögött, ezért nem is értesítettem a problémáról…
Villamosvezetővel, hajléktalannal ne kezdjen az ember…
B. György, Budapest
