Olvasónk nem szeretett volna mást, mint BKV busszal eljutni A-ból B-be. Útjára a gyermekét is magában vitte babakocsival. Nem elég, hogy a busz a megállón túl állt meg, még az ajtó is odacsukta, alig tudta magát kiszabadítani. Az utas ezután sem csinált balhét, nem anyázott, nem csapkodott (pedig lett volna miért) kulturáltan panaszt tett. Egyet viszont megígért: eddig sem BKV-zott sokat, ezután ennyit sem fog. A BKV-nak az alant található levelet küldte:
Tisztelt BKV Zrt!
Ezúton szeretnék panaszt tenni a mai napon engem ill. 20 hónapos gyermekemet ért baleset miatt, ami egyértelműen a gépjárművezető felelőtlenségéből ill. figyelmetlenségéből fakadt. Az esemény leírása:Mai napon, 2008. augusztus 21-én kb. 16.15 perckor szálltam volna fel a XVI. ker. Margit utcai megállóban a 244-es jelzésű, 00 03 számozású autóbuszra, ami nem a járdasziget mellett állt meg, hanem majdnem 1 méterre attól. Mivel az úttestről kellett babakocsival felszállnom, igénybe kellett vennem egy fiatalember segítségét, aki a buszra segített volna feltenni a babakocsit. Én még fel sem léptem, amikor is a vezető egy kisebb csilingelés után rámcsukta az ajtót, majd elindult. A babakocsi biztonságban még le sem volt téve a földre, ugyanis a tolókáját a fiatalember, az első kerekeit pedig én fogtam, úgy hogy a hátam és az egyik lábam kint lógott a buszból. Többen szóltak a sofőrnek, aki mintha nem hallotta, vagy észlelte volna, hogy mi történt, ment tovább. Pár méter után már sokkal hangosabban szóltak neki az utasok, akkor viszont picit kinyitotta az ajtót, majd ismét visszacsukta. Ekkor viszont még a lábam kint volt, ugyanis annyi időt sem adott a vezető, hogy legalább a középső lépcsőre felszálljak. Azt a pár métert, amit gurult a busz, az alsó lépcsőn “lógva töltöttem” csípőm, két felkarom odacsípve, kezemben a babakocsit tartva, hogy legalább a gyermekemet ne érje baleset, ne adj isten komolyabb sérülés. Szerencsémre a fiatalembernek volt annyi lélekjelenléte, hogy sikeresen feltette a babakocsit, valamint a fékkel rögzítette. Ekkor a vezető végre megállt kinyitotta az ajtót, visszacsukta, majd hátrajött és “ránkpillantott” majd konstatálva, hogy sikeresen felszálltam két odacsukás és ajtónyitás után, előrement és mintha mi sem történt volna, beszállt a fülkébe és újra elindult.
A felháborító az egészben az, hogy még csak elnézést sem kért a minket ért baleset miatt, ne adj isten érdeklődött volna, hogy épségben vagyunk e, de még ezek után is úgy vezetett az Örs vezért tere felé, hogy több ízben is majdnem leestem az ülésből. A végállomáson is tapasztaltam a vezető részéről a közönyt sajnos, ugyanis ott sem jött oda hozzánk, hogy esetlegesen elnézést kérjen a figyelmetlensége miatt. Baleset bárkit érhet, ezzel tisztában vagyok, hiszen csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, de felháborítónak tartom a vezető egész hozzáállását, hisz komolyabb bajunk is történhetett volna. Szerencsére annyival megúsztam, hogy bal könyököm bekékült, bedagadt, valamint a hátam és a csípőm fáj. Szerencsére a babámnak az ijedségen kívül nagyobb baja nem történt.
A végállomásra érve panaszt tettem az ottani forgalmi ügyeleten, de ott csak szóban, mert kissé sokáig tartott volna kézzel kitölteni a panaszkönyvet, így azt mondta az ottani forgalmi ügyeletes, hogy a www.bkv.hu –n tegyek panaszt, ahogy most meg is teszem.
Én egyenlőre ennyit tapasztaltam a mai naptól érvénybe lépett újításokból. Eddig sem gyakran BKV-ztam, de sajnos ezek után még ennyit sem fogok, hisz nem szeretném sem gyermekem, sem saját testi épségemet veszélyeztetni.
Köszönöm, hogy levelemet elolvasásra érdemesnek találták, esetlegesen még válaszolnak is rá.
