Ági Párizsba készült a nővérével, s ő ajánlotta neki, ne szállodába menjenek, mert az drága, hanem magánszállásra. Annyira tetszett neki az ötlet, hogy az utazás után ő is belevágott.
Családon belül felszabadítottak egy budapesti belvárosi lakást, kicsinosították. Ági regisztrált a neten olyan külföldi oldalakra, amelyek a turistáknak kínálnak bérlakást, szerződött, profi fotóst fogadott, feltette a hirdetését, és kisvártatva be is indult az üzlet. Jól megy neki.
Nemrégiben elindította a második lakást is, amely szintén a családjuk tulajdonában van. Még nem egészen egy éve csinálja, de már megél belőle.
Mennyit lehet vele keresni?
Ez függ a lakás méretétől is, de leginkább attól, hogy hol van. Ági szerint az ötödik kerületi bérlemények mennek a legjobban (ő is ebben utazik). A hatodik, hetedik kerületieket (néhány kiemelt hely kivételével) már csak kicsivel kevesebbért viszik. S még a nyolcadik, kilencedik kerület, illetve Buda is nyerő lehet. Mert a turista ott szeretne lakni, ahol elérhető közelségben vannak a látnivalók.
Az első kiadott lakása közel hetven négyzetméteres, 2 háló és nappali van benne, ezt napi 65 dollárért (15 ezer forint körül) tudja kiadni. A második lakás több mint negyven négyzetméteres, 1 hálós, nappalis, azért pedig 45 dollárt kap (10 ezer forint körül). Ezzel 2-3 szorosát keresheti annak, mintha hosszú távra albérletbe adná a lakást. Feltéve persze, hogy folyamatosan vannak vendégei. Vannak.
Ami még jó ebben az egészben, hogy a leendő vendég foglalási díjat fizet az interneten keresztül, s egy részük a díjat is előre küldi. Áginak akkor utalja az ügynökség a pénzt (lecsípve a jutalékot) amikor az utas megérkezett, megtekintette a lakást. Ez a vendégnek, és neki is biztonságot jelent.
Érdemes kényeztetni is őket
Azt mondja, az üzlet akkor megy jól, ha valaki nem csak pénzforrásnak tekinti a turistákat, hanem személyessé teszi az itt tartózkodásukat, mint egy igazi vendéglátó. Magyar borral, Túró Rudival várja a z ideiglenes lakókat (volt, aki az édességre azt mondta, ilyen finomat még nem evett). Ha valaki előre kéri, programokat keres neki, taxit rendel, és jöjjön bármikor is a vendég, ő ott van, amikor érkezik. És persze ügyel arra, hogy a lakás műszakilag, esztétikailag is rendben legyen, és tisztaság fogadja a bérlőt.
Ő maga mossa az ágyneműt és takarít. Azt mondja, ha ezeket kiadná, az már nem érné meg neki. Meg biztosabbnak is érzi így a szolgáltatását. Arra is ügyel, hogy mindig elérhető legyen. Ha esetleg valami elromlik, rövid időn belül viszi a szerelőt. Szóval nem kevés elfoglaltságot ad neki az üzlet és rugalmasság is kell hozzá. Meg persze nyelvtudás. Az angollal eddig jól elboldogult, de például amikor az olasz érdeklődőknek google fordítóval küldött választ, akkor az nem jött be – ők nem jelentkeztek többet.
Felelősséget is érez: az ideutazó elsők között vele találkozik, s ez alapján is formál képet a „magyarokról”. S persze ezen is dől el, lesz-e több vendége. A kiadó lakásokat bemutató oldalon ugyanis elmondják a bérlők, hogyan érezték magukat.
Szálloda helyett
Vendégei azt mondják, azt szeretik ebben az egészben, hogy nem egyen-szobában lakhatnak, mint a világ bármely pontjában lévő szállodában, hanem egyedi környezetben. A lakáson keresztül úgy érzik, jobban bepillantást nyerhetnek abba, hogyan is élnek a magyarok. És persze olcsóbban is jönnek ki.
Egyik szállodához szokott angol üzletember lakója fogászati kezelésre érkezett, s mivel hallott a kiadó lakásokról, próbaképpen megreszkírozta. Búcsúzáskor azt mondta, sokkal jobban érezte magát, mint a pazar hotelekben.
Saját lakással vagy bérleménnyel?
Vannak, akik úgy szállnak be az üzletbe, hogy a hosszú távra kibérelt lakásban fogadják a turistákat. Mert jóval többet kasszíroznak, mint amennyit ők fizetnek az albérletért. Viszont kevesebbet, mint Ági. Persze ha több lakás is van, akkor ez is megéri.
Akad, aki azt a lakást adja ki, amelyikben lakik, s ilyenkor hazaköltözik a szüleihez, vagy barátaihoz. Ezzel azért van egy kis macera: el kell pakolni a saját cuccait, és folyton vándorolnia kell, de még ez is megéri. Főleg, ha anyu nem kér tőle pénzt, ha amikor hazaugrik pár napra, hétre.
Ági azt mondja, főleg a belvárosban rengeteg külföldiek tulajdonában lévő ingatlant is így hasznosítanak: amikor nincs Magyarországon a tulaj, ügynökségen keresztül kiadja a lakását turistáknak.
Adózni is kell
Félve kérdeztem rá, adózik-e a lakáskiadás után. Kiderült, igen, mindent legálisan csinál. S így is megéri neki, a lakásfenntartás, közüzemi számlák fizetése, és amellett is, hogy a családon belül is osztoznak a pénzen.
Azt mondja, jó árat lőtt be: nem túl drága, de például a bulizós fiatalokat nem vonzza be. Eddigi vendégeivel nem volt még gondja, nem csináltak kárt, nem zavarták a szomszédokat. Igaz, a hirdetésében is kikötötte, bulizni nála nem lehet.
Most éppen azt tervezi a családjuk, hogy egy megüresedett vidéki házukat eladják, s annak az árából vesznek még egy kiadható lakást. Úgy érzi, hosszabb távon is bejöhet az üzlet. Bár attól egy kicsit tart, vajon a téli időszakban is lesz-e (elég) vendége.
