Horváth Béla és Járai Zsigmond személye szorosan összefonódik. „Félévente megkerestem és beszélgettünk” – jellemzi viszonyukat Horváth, aki saját biztosítójának létrehozására akkor látta elérkezettnek az időt, amikor Járai Zsigmond a Magyar Hitelbank (MHB) vezére lett. Meggyőzte a bankárt, hogy a pénzintézet alapítson életbiztosítót, ez lett a Mébit Magyar Élet- és Nyugdíjbiztosító (Mébit). Az új cég elsősorban azért volt fontos ugrás Horváth karrierjében, mert itt vált először igazán érdekeltté a biztosító felfuttatásában, s ennek eredményeként szerezte meg élete első milliárdját.
S hogy miért éppen 2007-re datálódik a CIG alapítása? Horváth Béla kivárta, hogy Járai Zsigmond „felszabaduljon”. A jegybanki székből távozó szakemberrel megbeszélték: nincs több multi, nincs több külföldi tulaj, az új biztosítónak hazai alapítói lesznek. Mindketten körülnéztek ismeretségi körükben, így állt össze a magyar közéleti személyiségekből és üzletemberekből álló részvényesi kör. A CIG elnöke azzal számol, hogy az eladások még jó ideig évi 20 százalék felett nőnek, s szerény lesz a törlési arány. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, tartósan meg kell tartani a Brokernet-kapcsolatot, amiben nyilván segít, hogy az ügynökcég nagy tulajdonosai CIG-részvényesek.
Tűzön-vízen át növelni fogjuk a részvényesi értéket – ígéri Horváth Béla, aki rosszul viseli, hogy frissen tőzsdére lépett cégének papírjait egyelőre adják a befektetők, ahelyett, hogy vennék. A CIG Pannónia Életbiztosító megálmodója, alapító tulajdonosa és elnöke azért nem esik kétségbe, legalább 100 évben gondolkozik. Biztos benne: néhány esztendőn belül minden mutató tekintetében vezeti majd a hazai életbiztosítási piacot.
Részletek az interjúból:
…Én boldog ember vagyok, hogy nem kell politikával foglalkoznom, de tudom, hogy lobbiznunk kell. Például vissza kellene szereznünk az életbiztosítások adókedvezményét, s jó lenne hamarabb bekerülni a BUX indexbe, mint amit a rugalmatlan szabályok ma előírnak.
Gyorsan 800 forint alá esett a CIG-részvény árfolyama a tőzsdén. A kibocsátási árhoz képest ez 15 százalékos esés. Hogyan élte meg?
Horváth Béla
Borzasztóan. Nem vagyok hozzászokva. Mindig azért dolgoztam, és azért szeretem ezt a szakmát, mert látható az eredménye. Kitűzök egy célt, és ha azt a magasságot átugrom, akkor jó vagyok, ha nem ugrom át, nem vagyok jó. Ehhez képest most, hogy tőzsdére mentünk, minden élesben befolyásolja a megítélésünket. Az ország gazdasága, a nemzetközi hangulat és sok más is alakítja az árfolyamot. Az első és a második nap alig aludtam valamit. A feleségem is nagyon aggódott miattam.
Mégis, mivel magyarázza, hogy ennyire megzuhant az árfolyam? A magánnyugdíjpénztárak kiiktatása nyomán az elmúlt hetekben a Figyelő már írt róla, hogy nem nagyon lesznek intézményi vevők.
Részben a magánpénztárak ügye, részben pedig a különadó fennmaradásának a híre tett be. Ez érthetően bizonytalanságot szül. Azért én reméltem, lesz külföldi vásárló, de azok meg megvárják, hogy jól lemenjen az ár, s inkább akkor vesznek.
Tesznek ezért valamit? Megkeresik őket?
Nekem az a dolgom, hogy legalább évi 20 százalékkal növeljem a díjbevételt, aztán majd a piac úgyis igazolja a teljesítményt. Ismernek már minket a nagy befektetési házak az egész világon. Majd nyomják a gombot, bármilyen legyen is a gazdaságpolitika. Akkor is, ha agyonadóztatnak minket. Ha megy a cég, szinte ingyen papír lesz.
Ma viszont inkább a részvény túlárazásával vádolják Önöket.
Nincs túlárazás. A cég jó, a reális ár 1200 forint körül van, részvényt meg, mint mondtam, száz évre kell venni. Tűzön-vízen át növelni fogjuk a részvényesi értéket.
Ön hogy számolta ki az 1200 forintot?
Azt nézem, miként alakul a díjbevétel. A nagy biztosítók a díjbevételük egyszeresén, míg a növekvő biztosítók a díjbevételük 2–5-szörösén kerülnek a piacra. A tavalyi díjbevételünk 12 milliárd forint volt, ebből indulnak ki a kalkulációk, és ez alapján mondják az elemzők, hogy ha a 16 milliárdos idei bevételi tervet teljesítjük, akkor bőven megvan a 20 százalékos növekedés. Nem normális fejlődési fázisban vagyunk, hanem nagyon agresszíven növekedünk. (…)Ez az, amit nem értenek az elemzők, mert ez másképp működik, mint a többi iparágnál. Egy gyógyszercégnél, amit eladtam az idén, annak befolyik a bevétele, és jövőre a nulláról kezdhetem. A rendszeres díjas életbiztosításoknál viszont a szerződések 80–90 százalékából 15 éven keresztül jön még díjbevétel – figyelembe véve a törléseket, vagyis a szerződések idő előtti megszűnését, meg az egyszeri díjas biztosításokat.
Beszéljünk most arról, hogyan akarja ezt megismételni a CIG Pannóniával. A közelmúltat értjük, most viszont már nem lehet olcsó CIG-részvényekkel premizálni a Brokernet-ügynököket. Mi motiválja majd őket, hogy a CIG biztosításait terítsék? Mitől pörög tovább az értékesítés?
Minden azon múlik, milyen szolgáltatást nyújtunk. Olyat kell, amely megkülönböztet minket. A kék óceán stratégia lényege, hogy nem meccselünk senkivel, tiszta vízen evezünk, új lehetőségeket, irányokat kell kínálnunk. Ez nem is olyan nehéz, hiszen valójában nincs olyan nagy verseny. A vagyonbiztosításban sem életveszélyes, húsz éve ugyanaz a piacvezető. Akkor is a Hungária vezetett, most is.
Elindult a külföldi terjeszkedés. Milyen ütemben folytatják?
Erről gyakran vitázunk. Én azt mondom, azért kell terjeszkedni, mert nulla kockázata van. Ha bankot nyitok és az adott ország bedől, bukom a pénzem. Ha viszont egy életbiztosítót, a költségem a szerzési díj és a fenntartási költségek. Csak akkor lehet bajom, ha az eladott biztosítások nagy többségét letörlik, de ahhoz nagyon rosszul kell működtetni egy céget. Szóval én a gyors terjeszkedést támogatom.
A teljes címlapsztorit és az interjút Horváth Bélával a Figyelő csütörtökön megjelenő számában olvashatja.
