A mértékadó liberális francia újság többségi tulajdonosai 1944-es alapítása óta mostanáig a lap munkatársait tömörítő szervezetek voltak. A Le Monde-csoport – amely a napilapon kívül politikai, kulturális és vallási hetilapokat is kiad – 25 millió eurós adósságot halmozott fel.
Eric Fottorino, a napilap vezetőségének elnöke a Le Journal du Dimanche című újságban elmondta: a napilapon kívül mindegyik Le Monde-orgánum nyereséges, s így a csoport mérlege most ismét pozitív. David Guiraud lapigazgató szerint egy újabb részvényes 60-70 millió eurós befektetésével újraindulhatnak a fejlesztések. A lap vezetőinek elmondása szerint több jelölt már hivatalosan is benyújtotta pályázatát, s többször is megbeszélést folytatott a végső döntés kimondó Le Monde szerkesztőinek társaságával (Société des rédacteurs du Monde – SRM).
Claude Perdriel, a Le Nouvel Observateur című baloldali hetilap tulajdonosa mellett az El Pais spanyol lapot kiadó spanyol Prisa-csoport is szívesen lenne az új részvényes. Az utóbbi jelenleg már tíz százalékos tulajdonosa a Le Monde-nak. Ezen kívül Matthieu Pigasse, a Lazard Paris bank vezetője és a Les Inrockuptibles progresszív kulturális havilap részvényese Pierre Bergé üzletemberrel és Xavier Niellel, a Free telekommunikációs társaság alapítójával közösen érdeklődik, s a Ringier svájci kiadó is jelezte, hogy tanulmányozza az ajánlatot.
Fottorino szerint az óriási érdeklődés arra utal, hogy a “Le Monde lehetőséget jelent a befektetők számára”, miután a gazdasági helyzete rendeződött. Az újságírók ugyanakkor még egyik jelentkező mellett sem foglaltak állást. “Még nem tudunk ajánlásokat tenni. De nagyon pontos kritériumok alapján fogjuk megtenni. Még nem kaptunk mindegyik kulcskérdésre választ az új tulajdonos pénzügyi kapacitását, az irányításról való elképzeléseit és a fejlesztési tervek folytatását illetően” – hangsúlyozta a főszerkesztő.
Arra a kérdésre, hogy egy korszak végét jelenti-e az, hogy az újságírók elvesztik többségüket a lap tulajdonában, Fottorino elmondta: túlzásnak tartja a szerkesztőségi függetlenség kérdését összekötni azzal, hogy ki a többségi tulajdonos. Véleménye szerint a függetlenség elsősorban szellemiséget és akaratot jelent, s bármelyik új részvényessel is a jelenlegi szerkesztőség továbbra is képes lesz nemet mondani.
A főszerkesztő úgy érzi, hogy amennyiben a Le Monde elkötelezi magát egy politikai csoport mellett, elveszti értékét, és ezt szerinte a jövőbeni új részvényesek is tudják. Fottorino ezért úgy gondolja, hogy a szerkesztőségnek továbbra is vétójoggal kell majd rendelkeznie a lap vezetőjének kinevezésekor.
