A média hatása a gyermekekre és fiatalokra elnevezésű, háromnapos konferenciát a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) és az ORTT szervezte. A megnyitón Majtényi László hangsúlyozta azt is, hogy “a nagyon elavult médiatörvény megújítása folyamatosan késik”.
Emlékeztetett arra, hogy egy korábbi, hasonló témájú konferencia ajánlásában szerepelt, miszerint a három évesnél fiatalabb gyermekeket “távol kellene tartani” a televíziózástól, mert az ártalmas számukra. A törvényi szabályozását azonban “felejtsük el”, ugyanis senkit sem lehet kötelezni arra, hogy a televíziózással ne ártson magának és a gyermekeinek. Szerinte nincs az a hatóság, amelyik “betörhetne magánlakásokba” ellenőrizni, hogy a szülők, nagyszülők hogyan nevelik a gyerekeket.
Az egyetlen hatóság a szülő
Ezért az egyetlen és legfontosabb “hatóság” éppen a szülő, ám egy friss szociológiai felmérés azt mutatja, hogy “kiemelkedően magas arányban” találhatóak a gyerekszobákban a televíziók – mondta az ORTT elnöke, majd az “önszabályozás” fontosságára figyelmeztetett. Mint mondta, ne a törvényhozótól és a médiahatóságtól várjuk kizárólag a megoldást, hanem minden állampolgárnak és különösen a műsorszolgáltatóknak vannak feladataik.
Sógor Csaba, Románia európai parlamenti képviselője a biztonságos internetezés szükségességét hangsúlyozta, rámutatva: 1997. és 2005. között 55 ezer pornográf kép volt látható az interneten 20 ezer gyermekről.
A többség netezik
László Miklós szociológus, az ELTE professzora elmondta, hogy a számítógép alapfelszereltségnek számít a családokban, s az internet elterjedtsége 80 százalékos. Közlése szerint kétezer 13-17 éves kor közötti gyermeket, tinédzsert kérdeztek meg, s a döntő többségüknek saját televíziója van, továbbá a számítógépet, internetet is a kétharmad részük egyedül használja.
Tájékoztatása szerint átlagban napi három órát töltenek el a gyerekek internetezéssel, 2,5 órát pedig tévézéssel. Új trend, hogy az internetezés ideje növekszik, a tévézésé pedig csökken – tette hozzá a szociológus.
Inkább káros
Kósa Éva pszichológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára elmondta: felmérésük szerint a szülők véleménye döntően az, hogy a média hatása inkább káros a gyermekekre.
Ugyanakkor a szülők részvétele a gyermek médiahasználatában elenyésző, illetve ebben szabályokat sem állítanak fel a kiskorú számára – tette hozzá. Elmondta: a megkérdezett gyermekek arra kérdésre, hogy mit választanak, ha társaságra vágynak, ezt a sorrendet “hozták ki” a válaszaikban: internet, mozi, nem tudom.
Az egyetemi tanár szerint a 13-17 évesek a médiaszükségleteik kielégítésére döntő többségben az internetet választják. Jellemző, hogy míg 2005-ben a megkérdezettek napi 50 percet töltöttek internetezéssel, addig 2009-ben átlagosan már 160 percet – mondta a pszichológus. Hangsúlyozta: a megkérdezettek arra a kérdésre pedig, hogy mi az a három legfontosabb, ami hozzájuk tartozik, ezt a sorrendet állították fel: család, barát-barátnő, számítógép és mobiltelefon.
2,5 millió gyerek
Szalai Annamária, az ORTT tagja elmondta, hogy felmérések szerint 2,5 millió gyermek nézi hétvégeken a délelőtti tévéműsorokat, s mintegy a 80 százalékuk nagykorúak felügyelete nélkül tévézik. Megjegyzése szerint a műsoroknál a legtöbb gond a korhatári besorolásokkal van, illetve alkalmanként láthatóak voltak “erőszakot dicsőítő, drasztikus tartalmak” is. Rámutatott arra is, hogy a közszolgálati tévék elvesztették a gyermekközönségüket.
Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnöke elmondta: foglalkozniuk kell a média szerepével, ugyanis szerintük az erőszak terjedőben van. A társadalom durvulása pedig összefüggésbe hozható a médiával, annak sok esetben vitatható tartalmaival. Szerinte a tévékben és az interneten is többségben lehetnének az elgondolkodtató és tanulságos tartalmak, nem szükséges mindig valakit lelőni vagy elgázolni.
Ugyanakkor az elnök utalt arra is, hogy vannak tévécsatornák, ahol igényes tájékoztatás és tudományos ismeretterjesztés zajlik, vagy nívós színházi előadás látható, s azok nézettsége is magas. Ez azt jelenti, hogy nem csak a “primitív műsorokra” van igény.
