Egyre több cég szűnik meg – cserbenhagyva hitelezőit. A „céghalálozások” oka fizetésképtelenné válás vagy szándékos nemfizetés. Leginkább biztonsági, építőipari és textilipari céggel kockázatos szerződni, de a papíripari és a kiskereskedelmi, valamint a takarítócégek is az átlagnál nagyobb arányban válnak fizetésképtelenné. Az üzleti céginformációs szolgáltatásokkal, hitelbiztosítással és követeléskezeléssel foglalkozó Coface Hungary elemzése szerint 2008 első három hónapjában az előző év hasonló időszakához képest 21 százalékkal nőtt a fizetésképtelenség miatti hazai cégeljárások száma.
Információ, döntés
A gyenge fizetési morál legfőbb vesztesei a kkv-k. Menedzsereik közül a rosszul fizető partneri körből eredő likviditási problémákkal már sokan találkoztak, a megoldási lehetőségeket azonban nem ismerik. Számosan vallják például, hogy mindenáron szállítaniuk kell az ügyfélnek. Pedig a késve fizető, esetleg csődveszélyes partner előbb-utóbb nagyon sokba kerülhet, s erre akár a cégük is rámehet.
Keleti József, az üzleti információs szolgáltatások területén piacvezető Dun & Bradstreet (D&B) Kft. ügyvezetője egyre gyakrabban tapasztalja, hogy a kkv-k igyekeznek tájékozódni meglévő és potenciális partnereikről, de ez még messze nincs olyan szinten, mint a legfejlettebb országokban. „Jellemzően azokból a szektorokból kapunk rendeléseket, amelyekben a megbízóink több vevővel dolgoznak, például kereskedőktől, gyártóktól, szolgáltatóktól – mondja. – Minél több a vevőjük, annál nehezebb a kockázatokat kézben tartaniuk.”
Az export-, illetve importtevékenységet folytató vállalkozások azért fordulnak hozzájuk, mert a távolság miatt nehezebben lehet információkhoz jutni. A D&B pedig több mint 200 országból szolgáltat céginformációkat helyi forrásokból. Cégminősítő céginformációi előre jelzik, mekkora a valószínűsége a beszállító, megrendelő cég fizetésképtelenségének, milyen a minősítése, mekkora a maximálisan kihelyezhető hitelkeret. Így segít abban a döntésben, hogy merjünk-e szállítani utólagos fizetéssel, és ha igen, mekkora összegig.
A D&B riportjaiból a dinamikusan bővülő „fizetési tapasztalatok” programnak köszönhetően akár az is kiderül, hogy a megrendelő, beszállító például az előző hónapban határidőre fizetett-e, vagy ha nem, akkor mekkora késéssel. A D&B partnerei így a fizetési feltételeket is ezek ismeretében alakíthatják ki.
Olcsó, drága
Dercze Zoltán, a Coface Hungary országigazgatója szerint a hazai vállalkozások még a minimális kockázatfelméréssel sem élnek. Mindössze két százalékuk vásárol céginformációt, mert Magyarországon ennek még nincsen kultúrája. „Ez preventív szolgáltatás, értéke nem mutatkozik azonnal” – magyarázza Dercze Zoltán. A Coface-nél 3 és 10 ezer forint közötti összegbe kerül a belföldi céginformáció. A kisvállalkozások menedzserei erről is úgy gondolják, csak akkor éri meg nekik, ha 30–40 milliós veszteséget tudnak kivédeni vele. Ha a vizsgált partnercégekről előnyös visszajelzés jön, szerintük felesleges volt fizetniük.
bizalmi ügy
Bokor Péter, az építészeti tervezéssel is foglalkozó Villa International Zrt. vezérigazgatója azt mondja, cége forgalmának töredékét viszik el a nem fizető adósok. Ennek ellenére az utóbbi időben munkaidejének jelentős részét teszi ki, hogy udvaroljon, könyörögjön, e-maileket írjon, hogy „tessen már fizetni”. Hazai megrendelői állami, illetve magáncégek. Előbbiek akkor bízzák meg vállalkozását, ha már elkülönítették a pénzt a beruházásra, tehát ők előbb-utóbb fizetnek. A magáncégeknél akkor fordul elő fizetési probléma, ha elhúzódik a beruházásuk, vagy meg sem valósul az építkezés. Amikor a tervezőre szükség van, még a kezdeténél tart a projekt, meg is van rá a pénz. A kiviteli engedély megszerzéséhez ugyanis szükség van az építészeti tervre. De ha ebben az időszakban a kivitelező a további munkákhoz nem jut elegendő banki hitelhez, vagy nem a számára megfelelő ütemben folyósítják, esetleg nem megy az előértékesítése, és ezek miatt lelassul vagy le is áll a beruházása, fizetési hajlandósága nagyon alacsony lesz. „Ha végleg leáll, előfordulhat, hogy futhatunk a pénzünk után” – mondja Bokor Péter. Mivel az építészeti tervezés bizalmi feladat, az újabb megrendelő általában korábbi munka, ügyfélkapcsolat révén keresi fel őket. A közös ismerős pedig biztosan tud mondani valamit a leendő megrendelő fizetési szokásairól.
A Coface évente mintegy 50 ezer hitelminősítést készít. Eddigi tapasztalataik igen riasztóak. Az ügyfeleik megbízásából bevizsgált cégek három százaléka már akkor felszámolás alatt állt, amikor vevőként jelentkezett valamelyik ügyfelüknél. További mintegy négy százalék hitelképtelen. Évente csak a Coface gyakorlatában mintegy 3,5 ezer olyan cég akad fenn a szűrőn, amellyel igen kockázatos lenne üzletet kötni. Ezt általánosítva: az 1,2 millió hazai vállalkozás közül mintegy százezernek eleve nem lenne szabad nyitva szállítani.
Ég a ház?
Ma már elengedhetetlen a vállalati szektorban a folyamatos pénzügyi kockázatelemzés és kockázatkezelés. A valóság ezzel szemben az, hogy kevés cég vesz igénybe olyan professzionális kockázatcsökkentő eszközöket, mint a hitelbiztosítás vagy a profi cég általi követelésbehajtás.
Egy jelentős fizetési késedelem miatt felmondott bankhitel, a fedezetek érvényesítése akár egy cég végét is jelentheti. Ez ellen orvosság a hitelbiztosítás. „Tegyük fel, hogy van egy cégem, amelynek egymilliárd forint az árbevétele – mond egy életszerű példát Dercze Zoltán. – Ha ötszázalékos árbevétel-arányos nyereséggel dolgozom, vagyis évi 50 millióval, akár már 25 millió forintos, ki nem fizetett számla elvitte a nyereségemet. Ehhez képest a hitelbiztosítási díj, futamidőtől függően, körülbelül két-hárommillió forint.”
A hitelbiztosítási szerződés kötése különösen előnyös a jellemzően hosszú határidőre fizető multinacionális kereskedelmi cégeknek beszállító, alacsonyabb likviditású kis- és középvállalatoknak. Továbbá azoknak, amelyek új piacokra akarnak lépni, mert az ismeretlen területek többletkockázatot hordoznak.
Fontos a gyorsaság
Külföldön megszokott a követelésbehajtás kihelyezése, de hazánkban nem terjedt el ez a módszer. Dercze Zoltán szerint ennek egyik fő oka, hogy a cégek félnek kiadni az ügyfeleikre vonatkozó adatokat, vagy attól tartanak, hogy vevőket veszítenek el, ha követeléskezelő cégeket „küldenek rájuk”.
Sok cég a forgalomnövelésre összpontosít, és kevésbé arra, hogy a növekvő forgalommal együtt arányosan bővüljön pénzügyi bevétele is. Rendkívül fontos lenne, hogy a lejárt kintlévőség-állomány csökkenjen elfogadható szintre, mire megkezdődik a gazdasági év lezárása és az azzal járó éves könyvvizsgálat. Az eredményes követelésbehajtást követően ténylegesen javul a cég likviditása, és kellő információja lesz azzal kapcsolatban, hogy milyen követelésre kell céltartalékot képeznie.
A behajtási sikerek terén sok múlik a vállalkozók gyorsaságán. A Coface tapasztalatai szerint sok cég túl sokat vár, mielőtt komolyan elindul a pénze után. Nagy hiba, hogy a szállítók sok esetben elnézik vevőiknek, hogy hosszú hónapokig ne fizessenek. Pedig a 90 napon belüli számlák esetében még átlagosan 85 százalékos behajtási sikeresség érhető el, de ha a késedelem eléri a 180. napot, már csak 50–60 százalékos behajtási eredménnyel kalkulálhatunk. Ha egy hitelező cég több mint 240 vagy akár 360 napos haladékot ad nem fizető vevőjének, ami nem ritka, a behajtási arány alig éri el a 15–20 százalékot. Egymilliós követelés hetente mintegy húszezer forinttal ér kevesebbet a behajthatóság szemszögéből, és a kamatveszteség még tovább rontja ezt az értéket.
Dercze Zoltán szerint változtatni kellene ezeken a beidegzett szokásokon, mégpedig hamar, mert a gazdaság fizetőképessége rohamosan romlik. Igen nehéz két-három esztendő következik, s az egész gazdaságot érintő kockázatnövekedésre kell felkészülni. Akik üzleti hétköznapjaik szerves részévé teszik a kockázatkezelés minden formáját, azok 15–20 százalékkal csökkentik annak veszélyét, hogy üzleti partnerük nem fizet.
