Rapidkapcsolat

Akciós csülökvacsora! – hirdeti az étterem, és én arra gondolok, mit nem adnék érte, ha inkább enni jöhetnék. Kissé tartok az estétől. Az angolszász eredetű üzleti kapcsolatépítési esemény, a rapidmeeting azt teszi lehetővé, hogy egyazon alkalommal több mint tíz lehetséges üzleti partnert fogjunk magunknak.

A toborzás az interneten zajlik. Bejelentkezhet a gyorstalálkozókra bárki, aki azon igyekszik, hogy valamiről meggyőzzön másokat találmánya, ötlete, vállalkozása, személye sikeréről. És hogy elültesse bennünk az igényt: bármi legyen is az, szükségünk van rá.

A wellness és a bank

A vendéglő különtermében kellemes benyomások érnek. Félbolondokra és almazöld öltönyös hálózatépítő ügynökökre számítok, ehelyett üdítően sok a szimpatikus arc, visszafogottan elegáns a stílus.

Leültetnek minket a hosszú asztal számmal jelzett székeire. A mechanizmus a következő: két sor ül egymással szemben, miként, ha randevúzó párok asztalát toltuk volna közel egymáshoz. Minden páros hét percet kap, ennyi idő alatt kell bemutatnunk egyrészt saját vállalkozásunkat, másrészt meghallgatni, mivel szolgálhat a partner. Ha szerencsénk van, találunk kapcsolódási pontokat. A hét perc letelte után csengetésre egy székkel arrébb ülünk, és máris kezdődhet a következő miniprezentáció.

Elsőként Ágnest kapom, aki maga se tudja eldönteni, mit árul igazán. Kiugrott könyvelő, megcsömörlött a kettős mérlegek bonyolult világában, most más csapásokat keres. Egyrészt szórólapot lobogtat bizonyos nyomdai szolgáltatásokról, másrészt egy vitaminkapszula-szerűség jótékony hatásairól igyekszik meggyőzni.

Alig fejezi be a mondókáját, már jön is a csengő, és vele az obligát biztosítós ember. Pontosabban biztosítós-befektetős-bankhiteles. Ahogy azt tanítják, előadja magát. Innovatív finanszírozási koncepció, annuitásos hitel, futamidő- és tőketörlesztő-részlet – efféle szavak röpködnek. Levente az egész konstrukciót kívánja levezetni a rendelkezésére álló három és fél perc alatt, ami – lássuk be – elég lehetetlen küldetés.

Fellélegzek tehát, amikor újabb emberemről kiderül, hogy call centere van. Mint mondja, piaca kezd telítődni, ezért csinálja itt a propagandát a keresőmarketinggel és cégek call centerének átvilágításával kiegészült kínálatának. „Nincs két egyforma kampány” – lelkesedik, majd azt is megtudom, hogy egy jó call centeres igazából pszichológus.

Az argumentációra már nem marad idő, mert László, a kreatív szakács veti be magát a szembeszékbe. Kissé alulmotiváltnak tűnik, mint mondja, nincs eladási gondja, leköti őt „emberek és rendszerek egyeztetése”, vagyis a rendszercsiszolás. „Sokszínűnek kell lenni – bizonygatja. – A mi menüsorunk 250 elemű, van mexikói, pakisztáni és ázsiai szakács is.” László cége főzőtanfolyamokat szervez háziasszonyoknak, ismerkedni vágyó szingliknek és csapatot építőknek.

Hangos névjegy

Méhkasként dong a mintegy húszfős csapat, a közel húzott asztalok miatt alig hallom a rám osztott résztvevő szavát. Erőteljes az információéhség, minden egyes csengőszó után nagyfeszültséggel indul be a moraj, mintha mindenki az évtized üzletét remélné a másiktól.

Tud ön angolul? – üti meg a fülemet minduntalan ez a mondat. Gazdája végül hozzám is elér, és így privátim leckét kaphatok nyelvtanulásból. A Gábor által bemutatott nyelvtanulási program filmekből vett párbeszédre építi a beszédfejlesztést. Kiscsoportos foglalkozásokat tartanak, végigmozizzák a Forrest Gump, a Billy Elliot vagy épp A holt költők társasága című filmet, majd szerepjátékokban folytatják. „Kérésre bármilyen filmet feldolgozunk két-három hét alatt” – ígéri Gábor.

Hm. Mosolygós fejet rajzolok a papíromra. Ja, igen, a titkos kódrendszer mint az egész eljárás szíve. Az elején mindannyian kaptunk egy értékelőlapot, háromféle jellel rögzíthetjük rajta szupertitkos benyomásainkat minden beszélgetés után. A „jegyzőkönyvet” a szervezők kapják meg, innen tudják, hogy kinek az elérhetőségét adhatják ki, és melyik partner számára.

Azt például nem szeretném, hogy Péternek megadják az enyémet, hiszen mit sem tudok kezdeni azzal, hogy telekvétellel és kis lakásszámú ingatlanok építésével ügyködik. Bevallja, még nem tudja, mit lehet itt profitálni, de azért eljött. „Ingatlanpiachoz ez a cucc nem jó, túl szűk a kör, de hátha…” – mereng.

A szomszédok közben, úgy tűnik, teljesen elvesztették az érdeklődésüket egymás tevékenysége iránt, mert jobbról egy erőmű kontra borvidék vita szavai szűrődnek át, balról pedig ezt hallom: „Amit vasárnap csináltunk, kisebbfajta csoda volt!” Vagy csak egy fociedző próbálja épp eladni magát?
Közben szendvicseket hoznak, de evésre most nincs idő. Nem egyszerű két ars poétikát eldarálni hét perc alatt úgy, hogy némi személyes benyomást is keltsünk. A rutinosabbak nyilván stopperrel gyakoroltak – tükör előtt.

Gertrúd például meggyőzően adja elő ötletét az ingatlancsetszobáról, ahol lakást kereső, kínáló diplomások cseveghetnének napi huszonnégy órában. Össze kellene hozni Péterrel, végül is ingatlan-ingatlan.

A rapidmeetingek végéig még meg kell hallgatnunk egy nyomtatópatron-kisker, -nagyker megindító piaci küzdelmét, egy nem szokványos piackutató újszerű stratégiáit és még a Szabó Leslie visszatérését megalapozó dupla album promócióját is. Na, erre tényleg nem számítottunk, ez legszebb MLM-reményeinket simán kenterbe verte.

Élettársat, üzleti partnert

A szünetben érdeklődöm, ki hogy érezte magát a gyorskapcsolat-építésben. „Olyan ez, mint a bankármulató – foglalja össze véleményét az egyik résztvevő. – Mindenki ott van, csak bankárok nincsenek.” Más lelkesebb. „Van, akivel vissza fogunk térni a dologra – mondja a vitaminos asszony. – Sok nemet kaptam, de mindenkinek elmondtam, ez nem MLM, hanem ajánló kereskedelem.”

A legelégedettebbeknek az első rapidmeeting szervezői tűntek. Mint elmondták, nem feltétlenül az a cél, hogy közvetlen üzletelés alakuljon ki, akár közvetítőként is gondolhatunk asztaltársainkra. Hiszen „a szociometria szabályai szerint hat lépéssel bárki kapcsolatba hozható bárkivel”.

Többen nehezményezték, hogy hét perc kevés az érdemi kapcsolatteremtésre. A szervező szerint sokan épp azt panaszolják, hogy ennyi idő alatt halálra unják magukat, ha érdektelen a másik. Szóval szerinte a hét perc az ideális.
Biztosan tudják, hogy az elmélet működik, hiszen régóta szerveznek hasonló gruppenrandevúkat, csak épp más műfajban. Gyakorló magányosok jól ismerhetik a Rapid Randi alliterációt. Ugyanerről a vállalkozásról van szó, csak míg egyik szombaton a hatékony társkeresésnek adnak esélyt, addig a másikon ezentúl az üzleti életben igyekeznek kiszolgálni a vadászösztönöket.