Hanyatt dőlök, és próbálom magam elé képzelni az új S80-ast. Nem megy, pedig alig néhány órája szálltam ki belőle. Látom lelki szemem előtt a hűtőrácsát, a vállát és a fordított L alakú hátsó lámpákat – de sehogy sem áll össze az egész. Kicsit jobban megerőltetem magam, és igen, most már megvan. Mégsem, amit most látok, az egy S40-es, vagy ha jobban megnézem, talán inkább S60-as.
Nézze meg inkább a képeket, tipikusan volvós! Mindegyik le- és felmenőt látom benne, de igazából egyetlen részlete sincs, ami megkapna. Nem is engem kell, hogy megkapjon, hanem azokat a BMW- és Mercedes-vásárlókat, akik konzervatívabbak annál, hogy bonyolult számítógép-menürendszerből imádkozzák ki a következő rádióállomást, és a zseniális formai megújulásokból sem kérnek.
Ők azért esznek olyan semmire sem hasonlító, borzasztó húsgolyót az IKEA-ban, hogy azzal is közelebb kerüljenek ehhez a skandináv érzéshez. Svédországban ötször akkora területen valamivel kevesebben élnek, mint itthon, ők aztán nem rohannak sehova, autópályán is csak 110-et mennek, az utánfutót Saabbal húzzák, legnépszerűbb autójuk pedig évek óta a Volvo V70. Sosem idegeskednek, a svéd férfiak 77 évig élnek, a nők meg 83 évig, ha az átlagot hozzák.
És ezért ilyen az új S80-as. Mert nem képesek forradalomra. Szervezetük ellenanyagot termel, és csírájában fojtja el az újító szándékot. A Volvo S80-ast nem tudták, nem is akarták másmilyennek. És ez éppen így jó, azt kapom az S80-assal, amit egy IKEA-s tárolózsenivel.
Szélesebb, magasabb, mégsem nagyobb
Hiába nagyobb az autó tengelytávja, és hiába lett magasabb, meg szélesebb, szememben olyan, mintha mindig is ilyen lett volna. Az egyetlen részlet, amivel elengedték magukat, a lebegő középkonzol – pontosan, mint az S40-esben. Egy szöglet itt, egy másik szöglet ott, egymástól függetlenül, nem igyekeztek az íveket egymásba játszani.
A funkció és a valós tudás rejtve marad. Pedig van minden: az összes mai divatos ketyere megrendelhető, iPOD és MP3-lejátszó kötelező játékszer.
De csak az S80-as kommunikációs rendszere tudja megmondani, hogy tényleg bezártam-e az autót, szívritmus-érzékelőjén keresztül pedig azt is beméri, hogy ül-e valaki a beriasztott autóban. A szokásos légzsákrengeteg mellett az autó figyelmeztet, ha az előttem haladó hirtelen fékez. A tempomat pedig 30 és 200 km/óra között fegyelmezetten igazodik az előttünk haladó sebességéhez. Ezeket a biztonsági fejlesztéseket a Volvo többre tartja, mint az Euro–NCAP csillagait.
Három benzines és két dízel
V8-as motor is van, ami nem több mint belépési engedély az amerikai piacra. Kár, hogy a környezetpusztítás és az olajhiány, meg a 110-es svéd sebességlimit nem engedi meg, hogy bűntudat nélkül élvezzem a 4,4 literes motor 315 lóerejét. Pedig a hangja hátborzongatóan vérmes, ilyet Volvótól egyáltalán nem várnék. Ezzel a motorral és a széria négykerék-hajtással bármire képes az S80-as.
Ez valódi képesség, valódi tudás, ami ott lapul a gázpedál alatt. Nem kell feltétlenül kihasználni, az erőfitogtatás szóba sem jöhet, elég az a megnyugtató tudat, hogy ott van. A futómű is bármire képes lenne, de az aktív szabályozás háromféle állásában a különbséget inkább csak elhittük, semmint éreztük.
Másfajta tudás lapul a dízelmotorok 2,4 literében. Számosítva ez 163 és 185 lóerőt jelent meg 9 790 000 forintos alapárat. Erre alapozva mondja azt a hazai képviselet, hogy az idei évre tervezett 150 új S80-asnak legalább a fele lesz dízel. Az alapdízelnél többet szeretnének eladni a D5-ösből, ami a svéd viszonyok között éppen ugyanolyan elánnal falta a lassú pörgésű életet, mint a V8-as.
Aki mindenáron benzinmotorban gondolkodik, és emiatt a V8-as kiesik a kosarából, annak nyugodt szívvel ajánlom a 3,2 literes soros hathengerest. A változó szelepvezérlés és a hatfokozatú automata váltó csodát tesz, a 238 lóerő olyan körítésben érkezik, hogy egyetlen porcikám sem kívánja helyette az erősebb benzinmotort. Alapbenzinesként ott áll még a sorban a 2.5T, őt nem vezettük, ezért nem is tudok róla mást mondani, mint azt, hogy 200 lóerős.
Skandináv luxus
A luxus nem a Volvo S80-assal kezdődik, írta egy kollégám, és én kénytelen vagyok igazat adni neki ebben. A Volvo S80-as valóban nem luxust ad gazdájának, hanem olyan valószerűtlen nyugodtságot és biztonságot, amit kívülről nézve képtelenség megérteni. Utazzanak Svédországba, egyenek húsgolyót az IKEA-ban, vagy a legjobb, ha beülnek egy új S80-asba, és rögtön megtapasztalhatják, milyen ez az érzés.
Rákattant a streaming a divattervezőkre, és ez nem véletlen
Balenciaga, Dior, Lagerfeld – nem a párizsi Champs-Élysées-n sorakozó üzleteket soroljuk, hanem az első félév streamingkínálatát. Miért kell ennyi divattervezős tartalom, és hogyan pörgette ezt fel a streaming?
