Bevezető – Változó világban

Amint printpiaci mellékletünkből kiderül: 2005-ben az Egyesült Államokban 14 év óta a legnagyobb mértékben, 2,6 százalékkal esett vissza az eladott példányszám. Az ágazat szakmai szövetsége, az NAA (Newspaper Association of America) friss adataiból azonban kiderül: a legnagyobb tengerentúli kiadóknak mégsincs okuk panaszra, a tartósan magas, 20 százalék feletti tőkearányos nyereséget legalábbis sok más szektor megirigyelhetné.

Nagyjából ez a helyzet Magyarországon is. Lassan csökkenő példányszámok mellett a szektor él és virul. Ez az év azonban rendhagyó lehet két szempontból is a nyomtatott sajtó számára. Januártól a napilapok, illetve az előfizetésben terjesztett lapok, júniustól pedig az árus terjesztésű egyéb lapok esetében csökken az áfa 5 százalékra. Ezzel sikerült felzárkóznunk az európai szintre, hiszen ez az áfamérték egyezik meg az uniós átlaggal.

A másik fontos változás szintén júniustól esedékes. A munkaerő-piaci helyzetet rendezni hivatott ekho ugyan komoly többletterheket jelent a kiadóknak (már amelyek a tehernövekedést nem hárítják át dolgozóikra; de ők vannak többen), cserébe azonban a korábbiaknál sokkal tisztább működési feltételeket teremtenek.

Érdekes egyébként megfigyelni, mennyire különbözően kezelik a kiadók az ekho kérdését. Némelyek a számlás munkavállaló ekhóssá válásából adódó többletköltségek java részét magukra vállalják, mások szerint ez teljes egészében a munkavállalók dolga. Hogy ez milyen bérfeszültséget okoz, azt egyelőre inkább csak sejteni lehet. A jelenlegi információk szerint az ekhóval sikerül elérni, hogy a munkaadók a törvényeknek megfelelően működjenek, és némi nettójövedelem-csökkenés árán a munkavállalók is nyugodtan aludhatnak.

Mindenki jól jár, legalábbis akkor, ha a kondíciók nem változnak. Ha az ekho a következő években is jóval kedvezőbb adózási forma lesz a személyi jövedelemadózásnál. Ha a mindenkori kormányzat a kifehérítés után nem akarja majd a költségvetési bevételeket maximalizálni.
Bízunk benne, hogy nem így lesz.