Cégvezetőként felelősek vagyunk az általunk irányított vállalkozás sikeréért. Ez a felelősség megköveteli, hogy rálássunk vállalatunk minden egyes területére, mi több, mindenben szerezzünk némi szakértelmet, illetve gyakorlati tapasztalatot. Többszörös ez a felelősség, ha a vállalatnak egyben tulajdonosai is vagyunk, mivel önmagunknak kell számot adnunk teljesítményünkről.
Hiába tökéletes a termékünk, hiába kínáljuk verhetetlen áron, és hiába nyújtjuk a legjobb szolgáltatást, ha mindennek nincs híre – ennél még az is jobb, ha rossz híre van. Akkor legalább van min javítani. Szükségünk van arra, hogy egyszerre generáljunk hírt és teremtsünk nevet – cégünknek, termékeinknek és önmagunknak is.
Egy cég, egy ember – egy név
Az ügyfelek minden megvásárolt termékről, igénybe vett szolgáltatásról képet alakítanak ki, amely nemcsak a minőséget, az árat és a szállítási határidőt foglalja magában, hanem az olyan „megfoghatatlan, mérhetetlen” tulajdonságokat is, mint a márka (vonz)ereje, a cégről kialakított benyomás. A benyomást pedig a „közszájon forgó” vélemények és az ügyfél által személyesen szerzett tapasztalatok elegye fogja alkotni.
Milyennek látjuk saját cégünket, ha kívülről megvizsgáljuk? Karizmatikus vezető irányította, markáns megjelenésű, határozott cég benyomását kelti, vagy csak egy névtelen és arc(ulat)talan cég a sok közül?
Ha az előbbi a válasz, jó úton járunk, ha az utóbbi, akkor ideje elkezdenünk „márkázni” magunkat, azaz cégünknek egyedi imázst, hírnevet teremteni, amely alapján vevőink és a külvilág képet alkot rólunk. A kérdés különösen akut a tulajdonos által vezetett cégeknél – vagyis a kkv-k többségénél.
Jól példa a névválasztás: kis- és középvállalkozásoknál nincs kialakult gyakorlat arra, hogy a tulajdonos vezetékneve megjelenjen-e a cég, esetleg a termék nevében. Egyesek az anonimitás mögé bújnak, s ez például a Kis Villanyszerelő Kft. esetében jó döntés. Ám ha Bäcker Rolandnak hívnak, s pékséget vezetünk, bátran alapozhatjuk vállalkozásunkat a Bäcker Pékség névre.
Egy másik lehetőség a tradíció, illetve az újdonság használata. Ha Bäcker Roland felmenői három generációig visszavezethetően pékek voltak, akkor ezt is érdemes a nagyvilág tudomására hozni. Viszont ha szoftverfejlesztéssel foglalkozunk, erről az előnyről sajnos le kell mondanunk – ebben az esetben a naprakészség megjelenítése adhat hitelt és hírnevet stúdiónknak.
Egy további lehetőség pedig az, ha vállalatunk karaktere tudatosan hasonlít a sajátunkra. Ha némileg akár ösztönösen is ezt választjuk, akkor a vállalati kultúrát, az egyes alkalmazottak hozzáállását is ilyenre „formáljuk”.
A hitel én vagyok
Egy kkv hitelének záloga: maga a vezető. A pr ugyanis nem másról szól, mint a bizalomról, a szókimondásról, a szavahihetőségről, a párbeszédről. Egy cégvezető például külön gyűlést hívott össze, hogy szerepeljen-e a cég új prospektusában egy fénykép, amelyen nemrég elhunyt munkatársuk is látható. Ami egyikünknek kegyeletsértő, az másikunknak emlékezés.
Ilyen értelemben a public relations se nem titokzatos tudományág, se nem elvont művészet. Egyszerű, őszinte emberi kommunikáció az ügyfelekkel, a külvilággal és alkalmazottainkkal. Mindez pedig nem zárja ki a szervezett formát és a tervszerű végrehajtást, egyben az integrálást a vállalat értékesítési, marketing, pénzügyi és humán erőforrás politikájába.
Sokszor elég egy kedves mosoly a szállításkor, hogy a következő megrendeléskor is minket keressenek meg, legalább egy árajánlat erejéig. Innentől kezdve kezünkben a lehetőség, rajtunk múlik, hogyan élünk vele.
A pr lényegét egy közkeletű anekdota írja le talán a legjobban: Ha egy fiatal fiú megismer egy fiatal lányt, és azt meséli neki, hogy ő micsoda remek fickó: ez propaganda.
Ha egy fiatalember megismer egy fiatal lányt, és arról beszél neki, hogy a lány milyen csinos és milyen vonzó: ez reklám.
Ha azonban a fiatal lány a fiú közeledési kísérleteit azért hallgatja és fogadja szívesen, mert azt hallotta róla, hogy remek fickó: ez a public relations.
Tényleg hasznosabb játékos volt a mezőnyben Torghelle Sándor, mint Erling Haaland?
A korábbi 42-szeres válogatott futballista egy interjúban azt mondta, szerinte ő mezőnyben hasznosabb támadó volt, mint a norvég csatár. Vajon igaza van-e a Spíler TV-n szakértőként foglalkoztatott exjátékosnak?
