A gyógyszálló ötlete fiatal magyar vállalkozóktól származott. Az induláskor a legnagyobb tulajdonos Dárdai Pál, jelenleg Németországban játszó válogatott futballista, volt. A szakmai irányításért Simon Péter vezérigazgató felelt. Az induló néhány százmillió forintból elkészítették a terveket és megvették a telket, majd a Fidesz-kormány idején a Széchenyi-terv keretében egymilliárd, a hozzákapcsolódó szállodára pedig félmilliárd forint vissza nem térítendő támogatást kaptak.
Ez azonban nem volt elég a megvalósításhoz. A támogatás feltételeként időben be kellett fejezniük a beruházást, így további forrásokra volt szükségük. Ekkor lépett be hitelezőként a Britton Kft., illetve partnere, a Betonút Rt., az általuk nyújtott kölcsönért cserébe a Britton és a Betonút 36-36 százalékos tulajdonrészt kapott a Thermal Hotel Visegrád Rt.-ben.
A Betonút tulajdonosi hitelét már az ünnepélyes avatás után vissza kellett volna fizetni. A visszafizetést fedezni hivatott banki hitelkérelmet a Betonút Rt. mint tulajdonos viszont nem írta alá. Ez már a felszámolás veszélyét jelezte. Ezután a tulajdonosok és a kisrészvényesek beadták a derekukat, és valamivel a befektetett tőke fölötti összegért eladták részesedésüket a Betonút-cégeknek.
Az egykori vezérigazgató, Simon Péter szerint a Betonút tulajdonosként, hitelezőként és fővállalkozóként is “bedönthette” volna a céget, így biztonságuk érdekében nem volt más választásuk, mint az eladás.
Dunai György a neki megküldött cikktervezetet vele szemben rosszindulatúnak minősítette, ezért a Népszabadságnak adott korábbi nyilatkozatát visszavonta. Levelében hangsúlyozta, hogy a tulajdonosi struktúra kialakulása megfelelt az írott és íratlan szabályoknak.
Elfogadhatatlan a belga miniszterelnök szerint, hogy betiltották Orbánék rendezvényét
A brüsszeli tiltás alkotmányellenes lépés volt a kormányfő szerint.
