Vakító fehér homok, sötétzöld pálmafák, korallzátonyok: Tepuka Savilivili 1997-ig egy volt a Csendes óceán apró szigetei között. Ekkor azonban három bősz ciklon, – amelyeket a helybéliek Gavin-nak, Hina-nak és Kelly-nek hívnak -, lesöpörte a horizontról a kis szigetet: Tuvalu 25,9 négyzetkilométeres területéből 50 hektár a vad viharok áldozata lett.
Tuvalu kormánya öt évvel korábban, 1992-ben észlelt először baljós változásokat az általuk lakott kilenc szigeten. Megállapították, hogy a világ egyik legkisebb és legalacsonyabban fekvő országa az első nemzet lehet, amely a globális felmelegedés áldozatává válhat. 
Megkezdődött az evakuálás – Tuvalu Új Zélandra települ
A tudósok becslései, miszerint a következő évszázadban az óceán vízszintje akár 88 centimétert is emelkedhet, illetve az egyre gyakoribb viharok meggyőzték Tuvalu 10.500 lakosát arról, hogy a sziget hamarosan lakhatatlanná válik. Ha az ő generációjuk számára nem is, gyermekeik számára egészen biztosan.
Szerződést írtak alá Új Zélanddal, amely szerint 2002-től évente 75 tuvalauit telepítenek át: megkezdődött tehát a lakosok evakulálása. A kormány azonban “libikókázik”: azon túl, hogy a sziget mélyen keresztény lakosságát arról győzködi, hogy elkerülhetetlen az elköltözés, fejlesztésekre – úthálózatra, telefonra, internetre, – is költenek.
Sok szigetlakó mélyen hiszi, hogy Isten nem veszi el tőlük a földjüket, és jogosan tartanak attól, hogy a költözést nem éli túl a kultúrájuk, a modern Új Zéland bedarálja a tuvalui szokásokat.
Erózió és vízszintemelkedés
A globális felmelegedés hatásait nemcsak a vízszintemelkedésen keresztül érzékelik a szigetlakók. Bár tény, hogy a Hawaii Egyetem vízszint központjának jelentése szerint 1976 és 2000 között 2,2 centiméterrel emelkedett a Csendes óceán vize, a tuvaluiakat jobban aggasztja az éghajlat változásával indokolt gyakoribb ciklonok, egyre pusztítóbb hullámverések, és az ezzel járó gyors erózió.
Fun – a legmókásabb repülőtér
Tuvalu központja Funafuti – a sziget bármely pontjáról a tenger 150 méternél kisebb távolságon belül van. Legmagasabb pontja négy méterre fekszik a tenger felett. Turista alig érkezik ide: az összeköttetést a külvilággal a Fiji szigetekről hetente két alkalommal felszálló, 22 üléses repülőgép jelenti.
Az idegenek már azt is mókásnak találják, hogy Funafuti repülőtéri kódja: Fun. A hét többi napján a felszálló pálya területén bicikliznek, fociznak és rugbyt játszanak a helybéliek.
Kilencből nyolc tuvaluinak nincs internete, a hétköznapi életük színtere az óceán. Az óceán, amely egyszerre kert, mosókonyha, uszoda és vágóhíd. Ahogy hajnalodik, az emberek már nyakig állnak a vízben: halásznak, kókuszdiót eszegetnek, a lagunákban disznót vágnak, este pedig a naplementében gyönyörködnek.
A Csendes óceán relatíve bőséget biztosít az országnak: Tuvalu 350 ezer négyzetmérföldre kiterjedő halászati jogát rendszerint továbbadja az USA-nak és Japánnak. A beáramló pénz magával hozta a változást is: egyre több motorkerékpár tűnik fel a szigeten. 
Egyetemre a Fiji szigetekre “járnak át”
Az együtt élő nagycsaládok sertéstenyésztésből illetve halászatból tartják fenn magukat, sokan dolgoznak a környező országok hajótársaságainál is. A külföldi konténerhajón dolgozó körülbelül 600 szigetlakó az elmúlt három évben 4 millió ausztrál dollárt utalt haza az otthon maradóknak.
Az ország egyetlen középiskolája a második legnagyobb szigeten, Vaitupu-ban található, Tuvalu egyetlen menetrendszerinti hajója is többnyire a fiatal szigetlakókat szállítja az iskolába. Az ambiciózusak a Fiji szigeteken végezhetnek egyetemet.
A jövő kérdése, hogy eltűnik-e Tuvalu végérvényesen a világtérképről, vagy sikerül megőriznie szuverenitását az áttelepítés után is.
