Az elmúlt években a menedzsmentirodalom egyik kedvelt témája volt a munka és a magánélet egyensúlya (work-life balance), vagyis annak hangsúlyozása, hogy egészségünk, valamint a családi harmónia védelme érdekében – vagyis nem utolsósorban azért, hogy képesek legyünk teljes életet élni – meg kell találnunk a fenntartható egyensúlyt a munkaterhelés és a magánszféra között.
Mostanra azonban mindezek mellé egy másik fogalom is felzárkózott: a munka és magánélet határainak (work-life boundary) az összemosódása. Ennek oka, hogy miután egyre többen végzik a munkájukat hordozható informatikai eszközök – laptop, mobiltelefon vagy éppen Blackberry – segítségével, mind kevesebben tartják be a régi aranyszabályt, miszerint a munkát az otthon ajtaján kívül kell hagyni. Persze miért is tennék, ha cserébe a munkahelyre is beszüremlik a kinti világ. Ráadásul, amióta mindenki zsebében ott lapul a mobil, nem kell többé estig az irodában ülni, ha valaki már csupán egy fontos telefonhívást vár.
Az optimisták üdvözlik az új trendet, arra hivatkozva, hogy végre mindenki rugalmasan oszthatja be az idejét. Csak az egyén kedvén – és persze önfegyelmén – múlik, mikor dolgozik, illetve mikor hódol a hobbijainak vagy a családjának. „Sokkal többet vagyok ma a családommal, mint a Graphisoft kezdeti idejében. Az év egyharmadában utazunk, de persze aközben is dolgozom” – vall Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója és elnöke arról, miért is élvezi a digitális munkavégzés adta lehetőségeket. Amikor a családjával úton van éppen, az interneten és telefonon tartja a kapcsolatot a céggel. A hosszabb nyaralások alatt igyekszik reggel 8 és 11 között elvégezni a tennivalóit, utána szabad a pálya.
(További izgalmas részletek a Figyelő legfrissebb számában.)
