Az Oktatási Minisztérium Demokratikus Szakszervezete azt kifogásolja a tavaly februárban bevezetett rendszerben, hogy a teljesítményértékelés során a kormányrendelet előre meghatározott kategóriákba sorolta, és azt is előírta, hogy a dolgozók hány százaléka kaphat például kiváló és jó minősítést. A minisztériumok alkalmazottainak legalább 50 százalékát, de maximum 60 százalékát az úgynevezett „elvárt, jó teljesítményt” nyújtók kategóriájába kell besorolni.
Ez az úgynevezett kényszerített szétosztásra alapuló értékelési technika azonban a versenyszférában évtizedek óta bevett, és bevált gyakorlat.
Kényszerített szétosztás
A szakszervezet azt kifogásolja, hogy az előre meghatározott keretszámokat azonos teljesítmény esetén sem lehetett túllépni. Márpedig az alkotmány szerint azonos teljesítmény esetén azonos juttatás jár – érvelnek.
A kényszerített szétosztást azonban a versenyszférában már évek óta alkalmazzák. A „kényszerítés” technikája azért alakult ki, mert a lapunk által megkérdezett HR-tanácsadók egyöntetű tapasztalata, hogy a vezetők hajlamosak mindenkit a jó kategóriába sorolni, így muszáj megadni az 1-1 kategóriába sorolható beosztottak számát. „Nem a minimumszám szokott problémát jelenteni a vállalatoknál, hanem a maximum, mivel kényszerítés nélkül a vezetők nem tesznek különbséget alkalmazottaik munkateljesítménye között” – mondta egy HR-tanácsadó lapunknak.
Reihenberger János, az Oktatási Minisztérium Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint ez a fajta kategorizálás nem teszi lehetővé a teljesítmények valós értékelését. A versenyszféra több évtizedes tapasztalata azonban ennek pont az ellenkezőjét bizonyította.
