A
2008-ra vonatkozó új előrejelzés változásokat jelent a 2007. évihez képest, amely vízválasztónak bizonyult. Hiszen tavaly a GDP több mint 5 százalékos, tartós világméretű növekedése a globális munkaerőpiacok „stabilizációjához” vezetett. Emelkedett a foglalkoztatottak száma, nettó 45 millió új állás keletkezett, és a munkanélküliek száma csak kismértékben csökkent, összesen 189,9 millió főre világszerte.Az ILO első embere aggódik
„Ebben az évben a foglalkoztatás globális helyzete számos ellentmondást és bizonytalanságot rejt magában. Míg a globális növekedés évente több millió új állást eredményez, a munkanélküliség elfogadhatatlanul magas szinten maradt, és eddig nem látott mértékig növekedhet ebben az évben. És bár több ember rendelkezik munkahellyel, mint ezt megelőzően bármikor, ez nem jelenti azt, hogy ezeket a munkahelyeket méltányosnak nevezhetnénk. Túl sok ember, még ha nem is munkanélküli, inkább dolgozó szegénynek mondható, aki nem képes kitörni a kiszolgáltatottság és a reményvesztettség köréből” – mondta az ILO főigazgatója, Juan Somavia.
Hozzátette: egyértelmű, hogy a gazdasági fejlődés nem jelent automatikusan új és méltányos munkahelyeket. Mindez ismételten rámutat arra, hogy a makroökonómiai politika középpontjába a munkaerő-piaci politikát kell állítani annak érdekében, hogy a gazdasági növekedés előnyeiből mindenki részesülhessen, és hogy a fejlődés jó minőségű, méltányos munkalehetőségek megteremtését is lehetővé tegye. Mindezeket figyelembe véve, a jelenlegi gazdasági helyzet súlyos aggodalmakra ad okot – véli Juan Somavia.
Újabb ötmillió munkanélküli
Az ILO jelentése szerint a fejlett gazdaságok növekedésének lelassulása, amelyet a hitelpiaci válságnak és az olajárak emelkedésének tudnak be, ez idáig kiegyenlítődött a világ többi részében, elsősorban Ázsiában, ahol a gazdaság és a munkahelyek számának növekedése erőteljes maradt. Ugyanakkor a jelentés figyelmeztet arra, hogy a növekedés ütemének 2008-ban várható lelassulása 6,1 százalékra emelheti a globális munkanélküliségi rátát, amely világszinten az állástalanok számának minimum 5 millió fővel való, abszolút értéken mért emelkedését eredményezheti.
Egyre nő a fiatalok körében is a munkanélküliek száma.
(fotó: sxc.hu)
—-Rossz munkahelyeken tengődnek—-
A gazdaságban és az álláshelyekben mérhető növekedés ellenére a méltányos munkahelyek világméretű hiánya – elsősorban a szegények esetében – „masszívnak” mondható. Az ILO állításai szerint a világon 10-ből 5 ember állása bizonytalan, ők vagy segítő családtagként, vagy önfoglalkoztatóként dolgoznak, ahol nagyobb a kockázata annak, hogy nem részesülnek védelemben. Az ILO szerint körülbelül 487 millió munkavállaló – azaz az összes munkavállaló 16,4 százaléka – még mindig nem keres eleget ahhoz, hogy saját magát és családját a napi személyenkénti 1 dolláros szegénységi szint fölé emelje, míg 1,3 milliárd munkavállaló – 43,5 százalék – még mindig a napi 2 dolláros küszöbérték alatt él.
A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási szektor tovább növekedett 2007-ben, tovább előzve a mezőgazdaságot, amely korábban a foglalkoztatás legelterjedtebb forrásának számított a világon. Jelenleg a szolgáltatási szektor a világ munkahelyeinek 42,7 százalékát adja, a mezőgazdaság pedig 34,9 százalékát. Az iparban az elmúlt néhány évben egy meglehetősen lassú, felfelé irányuló tendenciát lehetett megfigyelni. Ez a szektor a világ munkahelyeinek 22,4 százalékát képviseli.
Regionális trendek
Az ILO megfigyelései alapján 2007-ben még mindig a Közel-Keleten és Észak-Afrikában volt a legmagasabb a munkanélküliségi arány, 11,8, illetve 10,9 százalék, amit Latin-Amerika és a karibi térség, Közép- és Délkelet-Európa (az Európai Unión kívül) és a Független Államok Közössége követett 8,5 százalékkal. A fejlett gazdaságok és az Európai Unió helyzete stagnálni látszik: az álláshelyek növekedése az elmúlt 5 évben ebben a térségben volt a legalacsonyabb szinten, és 2006 során a munkanélküliek száma elérte a 600 000 főt.
A hitelezési válság a fejlett gazdaságok és az Európai Unió növekedésére gyakorolt kezdeti hatása körülbelül 240 000-rel kevesebb új állást eredményez majd a régióban. Mindazonáltal, az ILO elemzése arra is rámutat, hogy globális nézőpontból ezt a fejlett gazdaságokban tapasztalható csökkenő tendenciát a világ többi része ellentételezi majd, elsősorban a gazdaság és a munkahelyek számának Ázsiában tapasztalható erős növekedésének köszönhetően. Ez a térség 28 százalékát adta a majdnem 45 millió új munkahelynek, amelyet a világon teremtettek az év során. Ugyanakkor Dél-Ázsiában a legmagasabb a bizonytalan foglalkoztatás aránya (77,2 százalék), amely nagy részben az újonnan teremtett munkahelyek rossz minőségét tükrözi.
Európában pozitív változások történtek
Észak-Afrikában, ahol a termelékenységi szintek több mint 16 százalékkal nőttek az elmúlt 10 év során, az extrém munkavállalói szegénység mára gyakorlatilag eltűnt, ez a jelenség a foglalkoztatásban álló népesség mindössze 1,6 százalékát érinti. Viszont a szub-szaharai Afrikában tapasztalható a dolgozó szegények messze legmagasabb aránya (72,9 százalék), 10-ből több mint 8 munkavállaló a napi 2 dolláros szint alatt él.
A jelentés azt is megjegyzi, hogy bár a Közel-Keleten jelentős növekedés volt tapasztalható a foglalkoztatás-népesség arányában, a foglalkoztatásban álló, munkaképes korú emberek aránya az 1997-ben mért 46 százalékról 50,1 százalékra nőtt 2007-ben. Ugyanakkor, a Közel-Kelet volt az egyetlen olyan régió, ahol a munka termelékenysége csökkent ugyanezen időszak alatt.
Latin-Amerika és a karibi térség volt az egyetlen olyan régió, ahol növekedett a bizonytalan, veszélyeztetett foglalkoztatás aránya – az elmúlt 10 év során a teljes foglalkoztatásban mért 31,4 százalékról 33,2 százalékra –, azáltal, hogy nőtt az új munkahelyek száma a szolgáltatási szektorban.
A tanulmány pozitív fejleményekre mutat rá Közép- és Délkelet-Európa, valamint a Független Államok Közössége legtöbb munkaerő-piaci mutatóját illetően. Ebben a térségben az elmúlt évek során csökkent a veszélyeztetett foglalkoztatás aránya. A foglalkoztatás-népesség arányban bekövetkezett enyhe javulás is azt mutatja, hogy jobban kihasználják a munkaképes korú népesség termelési potenciálját.
