Az 508 lengyel és litván munkavállaló körében elvégzett kérdőíves vizsgálat egyebek mellett azt mutatta ki, hogy a kelet-európaiakat sokszor heti 60 órát meghaladó munkaidőben dolgoztatják, a túlóradíjat azonban különböző levonások címén megtagadják tőlük, sőt gyakran a rendes munkaidőre járó, óránkénti 5,05 fontos (1900 forintos) törvényes minimálbért sem fizetik ki nekik.
A válaszadók 14 százaléka számolt be arról, hogy nem keresi meg a minimálbért sem. A TUC kimutatása szerint a minimálbérnél kevesebbet kereső kelet-európaiak aránya több mint a tízszerese a brit nemzetgazdasági átlagnak: országosan a foglalkoztatottak 1,3 százaléka keres kevesebbet a törvényes minimumnál.
A jelentésben idézett esetek között szerepel az a beszámoló, amely szerint egy munkáltató 60 perc helyett 100 percnek számol egy-egy munkaórát, és amikor az alkalmazottak ezt kifogásolták, azt mondta: ilyen a bérelszámolást végző számítógépes program, amelyet nem tud módosítani.
A 27 oldalas TUC-jelentés szerint a munkaadók gyakran azzal érvelnek, hogy csak ilyen feltételekkel tudják a kelet-európaiak által betöltött, általában “marginális” állásokat egyáltalán fenntartani, magasabb bérek esetén ezek az állások nem is léteznének. A szakszervezeti szövetség szerint azonban ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak, mert a vizsgálatba bevont cégek könnyedén megfizethetnék rendesen is a bevándorló alkalmazottakat, vagyis “nem gazdaságossági kérdésről, hanem kizsákmányolásról van szó”.
A TUC kimutatása szerint a legtöbbször bepanaszolt munkáltatók mindegyike erősen nyereséges; van olyan, amelyik évente 45 millió font (17 milliárd forint) profitot ér el. Ugyanezeknek a cégeknek az igazgatói évente 100-600 ezer font közötti fizetéseket visznek haza, áll a jelentésben.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
