Pénzügy

E-learning – fejlődnünk kell belőle

admin
admin

2004. 12. 16. 08:50

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal integrálnunk kell az újszerű európai módszereket is. Az egyik legnagyobb hatású ezek közül az e-learning, ám e forma – noha állítólag a jövő tanulási technikája – Magyarországon egyelőre nem működik teljes lendülettel.

Hatékony, térben és időben rugalmas, jó minőségben terjeszthető tananyag, alacsony költség. Ezek a fő erősségei a számítógépen és a világhálón keresztüli tanulásnak. A hagyományos iskolarendszerű képzések helyébe egyre inkább az efféle nyitott tanítási formák lépnek, amik nem korlátoznak, nem kényszerítenek egységes sablont a tanulóra. Mindenki haladhat saját szükségletei, egyéni tempója szerint, meghatározhatja, hogy mely részeket szeretné átugrani, illetve mi az, amit mélységében sajátít el. A klasszikus tanulásnál a jelentkezőnek kell alkalmazkodnia az adott iskola elvárásaihoz, neki kell hoznia a szükséges tudásszintet már a felvételnél. Az e-learning esetében a tanulási folyamat alkalmazkodik a kiinduló ismeretanyaghoz. Tévhit, hogy ez a módszer szeparálja az egyént, hiszen a felhasználók között élő maradhat a kapcsolat.

Uniós irányvonal – megkésett követők

Az első uniós stratégia (2002. május), ami az elektronikus távoktatás fejlesztésére irányult, nemcsak az eszközellátottságot és a multimédiatartalmakat látja fejlesztendőnek, de a multimédiaipar és a felhasználók közötti kapcsolatot is szorosabbra fűzné, üdvözölné a tanácsadó szolgáltatások fejlődését és a tudásközpontok (iskolák, képzőhelyek, kulturális intézmények) szorosabb együttműködését. Jellemző, hogy az EU-tagállamok távoktatási politikái akkor alakulnak formálissá, amikor a helyi kezdeményezések – a maguk sokszínű, nem egyeztetett módján – már működnek. Gyakori a szabályozás és a módszerek átvétele, vagyis az, hogy kormányok „utánozzák” a bevált stratégiákat. Az e-learning esetében különösen fontos, hogy a hátrányos helyzetűek ne záródjanak el a lehetőség elől, vagyis legyen remény az informatikai esélyegyenlőségre.

Hasznos tanulás

A rugalmas rendszerek befogadása új szemlélet elsajátítását feltételezi. Mint azt Zachár László, a Nemzeti Felnőttképzési Intézet igazgatója elmondta, többé nem az lesz az oktatás célja, hogy a vizsgázó bizonyítványt kapjon, hanem hogy el is tudjon vele helyezkedni. S ne csak a papír, hanem az alkalmazható tudás alapján. Ahhoz azonban, hogy a felnőtt személyt rávegyék a tanulásra, egyéni motiváló módszerek kellenek.

„Félúton járunk, hiszen előreléptünk a diplomások arányát tekintve, de nőtt a pályakezdő munkanélküliek száma” – nyilatkozta az igazgató. „A modern felnőttképzésnek ezért ma az a célja, hogy a gazdaság változó igényeinek megfelelő munkaerőt neveljen, olyan készségekkel ruházzon fel, amik magát az alkalmazkodást segítik. Az oktatás igazi értelme, hogy foglalkoztatáshoz vezet, és ezt egyre inkább belátják, sőt elvárják a felnőtt korú tanulók.”

Zachár László szerint e-learning technikából sokféle van, de csak az lehet sikeres, ami illeszkedik a meglévő tudáshoz, és építőkockaelv-szerint egymásra épülő modulokkal dolgozik. „Lényeges, hogy a távoktatás ne merüljön ki levelezésben, hanem multimédiás eszköztárral generálja az önálló tanulást, aktivizálja a tanulót. Sajnos ehhez ma még kevés a teljes szakképesítés megszerzéséhez hozzásegítő oktatócsomag, de elméleti részegységek a legtöbb szakmában elérhetők.”





Géppark nélkül nincs továbblépés
Helyzetképet készített az eEurope+ a tagállamok információtechnológiai helyzetéről. A tanulmány közli, hogy minden vizsgált országban nő az internet-felhasználók száma. Ezt a hírt azonban árnyalja, hogy az újonnan csatlakozók lakosságának 66 százaléka nem rendelkezik számítógéppel és az emberek 81 százaléka nem használ internetet. A számítógép ára az egykori szovjet tagállamokban a legmagasabb, itt három-négy fizetésből lehet ilyesmit vásárolni. A legkönnyebben pedig Cipruson és Máltán lehet felépíteni egy konfigurációt. Az internetet leggyakrabban keresésre használják (80 százalék), a megkérdezettek 40 százaléka gyakran tölt le játékokat és zenét, 75 százalékuk levelezik. A vizsgálatban részt vevők 11 százaléka nem tudta, mi is az az internet, 23 százalékuk pedig nem tudja használni a számítógépet. Az eEurope+ jelentése elismeri, hogy a most csatlakozott államok sokat tettek azért, hogy tudás alapú társadalommá váljanak, de fontos lenne az interaktív tartalmak fejlesztése, a multimédia és a többnyelvűség szorgalmazása, a számítógépes kurzusok elérhetőségének megteremtése.

A diákon a hangsúly

Az e-learning nem oktatás-, hanem tanulásközpontú. Vagyis nem azon van a hangsúly (ahogyan azt megszoktuk), hogy a tanár hogyan, milyen tantervből oktat, hanem azon, hogy a diák elsajátítja-e az anyagot. Ezért nem a vizsga, az értékelés, a jegyek osztása a fontos, hanem a tanuló segítése abban, hogy valós eredményt érjen el. Ezzel együtt az illetőt nem hagyják magára, hiszen bármikor elérhető tutorral (tanító segítővel) készülhet.

A közvetlen vezetés súlya ugyan csökken, épp ezért rendkívüli jelentőséget kap a „távirányítás”, aminek kulcsát magának a tananyagnak kell rejtenie. A tananyag pedig ebben az értelemben sokkal több, mint egy tankönyv, inkább tanulócsomag számos eszközzel, kapcsolódó tanulmánnyal, számítógépes programmal, gyakorlási lehetőséggel, hanganyaggal, videokazettákkal.

A kölcsönös kapcsolat, az ellenőrzés az elektronikus folyamatban ugyanolyan fontos, mint egy tanteremben, ahol maga a tanár biztosítja a kontrollt. A távoktatásban is lényeges, hogy a tanuló választ kapjon kérdéseire és bemérhesse, hol tart az ismeretszerzésben. Ebben segítenek a tesztkérdések és a segédlet, ami linkek, hipertextek segítségével megmutatja, merre lehet keresgélni, ha a válasz nem tökéletes. Az e-learning tananyag így sokkal átláthatóbb, tagoltabb, mint a megszokott.

Nincs értelme persze pusztán tiszta rendszerekben gondolkodni, az e-tanulás sem azt jelenti, hogy az oktatás csupán elektronikus úton folyik. A multimédia csak egy eszköz, amit kiegészíthet könyvből olvasás, kutatómunka, könyvtári feladatmegoldás. Ilyenformán ez a módszer az egyetemi levelező oktatás továbbfejlesztett változata, a képző intézmények itt is szerveznek eligazító konzultációkat (és itt lényeges a tanulói kapcsolattartás is), hiszen a személyes találkozó továbbra sem pótolható bitekkel.

Még csak tanuljuk az e-tanulást

Ami a hazai piaci hátteret illeti, az még meglehetősen bizonytalan, homályos viszonyokkal és standardokkal. Ma még kevéssé a valódi képzési igények határozzák meg a kínálatot, mint inkább a technológia fejlődése. Összességében azt tapasztalhatjuk, hogy az „e-learning ügyének” nagyobb volt a füstje, mint a lángja, legalábbis itthon még nem látni benne a korlátlan lehetőségeket. Ezért azonban főként a túlzott várakozás hangulata és a realitásokat figyelmen kívül hagyó reklámtevékenység okolható. Nincsenek szakmai minimumok, sem árkonszenzus, így az elérhető termékek minősége sem feltérképezhető. Hiányzik a hardver-háttér, de ami ennél is fontosabb, nincs igazi együttműködés a meghatározó szereplők – oktatók, minisztériumok, cégek – között.

Magyar e-learning történelem


1990. Budapesti Műszaki Egyetem: első pán-európai távoktatási találkozó
1991. Budapesten létrejön az European Distance Education Network, az európai távoktatás központi szervezete
1991. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium létrehozza a Nemzeti Távoktatási Tanácsot, majd kialakul az egyetemekre, mint regionális központokra épülő távoktatási hálózat
1996. Sulinet program: az általános és középiskolák 80 százaléka számítógéphez jut
1997. Megalakul a Nyitott Szakképzésért Közalapítvány, amely tananyagok fejlesztését támogatja

Noha a központi büdzsé tartja az előző évi szintet, a vállalatokról ez már nem mondható el. Az a módszer, amit sokan a jövő tanulási formájaként harangoztak be, furcsa módon egyre kevesebb pénzt érdemel a versenyszférától. Bár az e-learning fejlesztők óvatosak, csak kis beruházásokra szánják rá magukat, ezzel teret engednek a főiskoláknak, egyetemeknek, hogy azok létrehozzák saját programjaikat. A minőségi szolgáltatásra az lehet a garancia, ha egyszerre nagy számú tanulót oktatnak – rendszeresen, rugalmasan, rövid anyagegységekkel. Mindezen követelményeknek jellemzően a vállalatok belső képzéseinél, az állami szférában, terület szerint pedig a telekommunikációban és az információtechnológiai ágazatokban adottak a feltételei, ilyenformán az e-tanulás e négy csoporton belül a legnépszerűbb.

Jóslatok szerint a következő évtizedekben a távoktatás használata terjed majd az értelmiség, illetve a kisvállalkozások körében, hiszen ezeken a területeken a hagyományos tanulás csak nagy energia- és anyagi áldozatok árán megvalósítható.


vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.