A vasúti sínektől nem messze, kukorica- és gabonaföldek között húzódó keskeny erdősávon haladunk, épphogy elhagytuk Biatorbágyot. Az ösvény végén megnyílik előttünk a táj. Az egyik oldalon egy kukoricás, a távolban keskeny, lápos terület, a másik oldalon látszólag építési törmelékkel kevert anyagból emelt földsánc. A gyümölcsfák törzsét itt-ott már egészen betakarta az anyag. Tégla- és vasbeton darabok, terméskő, tereprendezésnél kiásott gyökerek bukkannak elő a földből. Aztán feltűnnek a hatalmas hófehér halmok. A terület nyitott a szomszédos telek felől, az egyik ösvényen át felkapaszkodunk a domboldalon. A fehér port messze hordja a szél az aszályos határban. Alatta, itt-ott kikandikálnak a fekete-vörös rekortán felpöndörödött darabjai. Ezt a ruganyos anyagot többnyire városi futópályák, sportpályák, olykor játszóterek burkolásához használják.
A pátyi közigazgatási területen fekvő egykori kommunális hulladéklerakónál járunk. A telephez vezető út egy része Biatorbágy tulajdonában van, és az önkormányzat szerint nem is útként, hanem úgynevezett ökológiai folyosóként, részben lápos területként szerepel a nyilvántartásokban. Hogy milyen tevékenység folyik ezen a területen és milyen engedélyek alapján – az rejtély.
Mondjuk úgy, hogy nem találtunk engedélyt
– fogalmaz Balzer Miklós civil aktivista, aki a területet kutyasétáltatás közben kezdte figyelni. Szerinte a három és fél kilométeres sáv egyes részein több méter magasan és több tíz méter szélesen áll a feltöltés. A pontos mennyiséget nem lehet szemrevételezéssel megállapítani, de a táj arányai valóban eltorzultak: a régi fasorból helyenként már csak a feltöltés alól kiálló törzsek látszanak.

„Az a fehér ott a mésziszap. Annak a porát szívja a lakópark, de tulajdonképpen egész Biatorbágy, illetve Páty is, amikor a szél úgy fordul” – magyarázza a helyi aktivista.
A világos anyagot a szél felkapja, azt azonban mérési eredmény nélkül nem lehet megmondani, hogy a por miből áll, milyen koncentrációban jut el a lakott területre, illetve jelent-e egészségügyi kockázatot.
