Január közepétől állami elővásárlási jog terheli a magyar naperőműves cégeket, ha külföldi vevő tenne rájuk ajánlatot. Pedig tenne. A Hvg360 cikke szerint az elmúlt hónapokban rengetegen jöttek, spanyolok, dánok, németek, hogy Magyarországon bővítsék energiaportfóliójukat, és itteni naperőművekkel erősítsék piaci pozíciójukat.
Az Orbán-kormány azonban nem nagyon hisz a piaci versenyben, azonnal beindult a protekcionista reflexe. Ez persze európai léptékben sem példátlan. Míg azonban ha a francia vagy a német jogrendben jelenik meg ez a piacvédelem, attól még van esély arra, hogy a belső piacon bárki érvényesülhet, Magyarországon viszont másról árulkodnak a számok.
A hét-nyolc éves magyar piacon már le is zajlott a koncentráció, a legnagyobb erőmű-tulajdonosok a kormányhoz legközelebb álló csoportokból kerülnek ki.
Az első pozícióban egy olyan cégcsoport található, amelyet egy cím köt össze: a budai Pasaréti út 122–124. szám alatti irodaház, amely arról híres, hogy ott működik a kormányfő vejének, Tiborcz Istvánnak a BDPST Groupja. Itt kilenc olyan vállalat is működik, amelyek végső tulajdonosait három magántőkealap (Voyager One és Two, valamint a Central European Opportunity) rejti el, együttesen viszont ezeknek a naperőművei adják a teljes magyarországi villamosenergia-kapacitás több mint 2 százalékát. Szinte mindegyiket az Orbán családdal baráti viszonyt ápoló török milliárdos, a Tiborczcal is gyakran üzletelő Adnan Polat vállalatbirodalma indította el.
A pasarétiek nyomában loholva maga az állam a második szereplő a hazai naperőmű-tulajdonosok sorában. Az MVM-csoport az elmúlt években sorra gyűjtötte a napelemparkokat, amelyeket csak kivételes esetekben osztott meg másokkal – például Mészáros Lőrinccel. A felcsúti milliárdos azonban a napenergia-bizniszben nem fér be a legnagyobb tíz közé.
A tíz legnagyobb naperőműves befektetői csoport többségének azonban még nem fordult termőre a napelemparkja. Miközben együttes eszközállományuk több mint 540 milliárd forint, 2022-ben még együttvéve is alig értek el 15 milliárd forintnyi adózott eredményt. Ez azt jelenti, hogy ez az ágazat meglehetősen tőkeigényes. Erre a problémára számos külföldi szereplőnek könnyebben van megoldása, mint a magyaroknak. A konkvisztádorokat esetenként az Európai Unió is segíti: a spanyol hátterű ID Energy Group például a nyáron jelentette be, hogy egy újonnan létrehozott európai hitelalap segítségével kontinensszerte 67 projekt felvásárlására készül, ebből 250 megawattnyit Magyarországon akar beszerezni.
Az Orbán-kormány ezt már nem nézte jó szemmel, hiszen saját liblingjei gyorsan kiszorulhatnak az élbolyból, ha egy ilyen nagyevő konkurencia megjelenik. Az állami elővásárlási jog szabályozása kimondja, hogy a jog gyakorlásáról az energiapolitikáért felelős miniszter dönt. Ez különösen izgalmas a pillanatnyi felállásban, ahol az energiaügyi miniszter, Lantos Csaba a magyar és az európai piac egyik jelentős szereplőjétől, a MET-csoporttól érkezett a miniszteri székbe.
