A G7.hu cikke szerint bár a kormány és különösen Orbán Viktor egyértelműen a családvédelemre építette fel az építőipari alapanyagok áremelkedése ellen indított szabadságharcát, a meghozott intézkedések a családoknak segítenek a legkevésbé.
A lap feleleveníti: a kormány rendkívüli kommunikációs aktivitás mellett egyfajta exportkorlátozást vezetett be: egy meghatározott termékkörben nem lehet szabadon exportálni a különböző árukat, hanem előtte ezt jelezni kell az állam felé. A termelőcégnek számos információt meg kell adnia arról, hogy mikor mit vinne ki az országból, ezeket a kijelölt miniszterek megvizsgálják, és ha úgy döntenek, akkor nem engedik exportálni a szállítmányt, hanem az állam veszi meg azt. Az így megvett termékeket aztán az állam árverésen értékesíti magánszemélyeknek vagy vállalatoknak.
A lakosság számára egy elég jól behatárolható termékkör drágulása okoz problémát. Az Újház Centrum egy közelmúltbeli felmérése szerint a felújításra készülő háztartásoknál a leggyakrabban tervezett munkálatok a festés, a tapétázás, a burkolás, a nyílászárok cseréje, a szigetelés, a kertépítés vagy éppen a tető felújítása.
A G7.hu szerint viszont ha az új szabályozást alaposabban megvizsgáljuk, elég hamar kiderül, hogy nem kifejezetten ezekre a termékekre lőtt a kormány. Így pedig az exportkorlátozás fő haszonélvezője sem a lakosság lesz.
De akkor ki?
A legnagyobb felfordulást a szektorban valószínűleg az építési fa árának elszállása okozta. A legtöbben talán itt várták a segítséget, ami azonban nem érkezett meg. A fa ugyanis az egyik olyan termék, ahol az áremelkedést globális folyamatok okozták, a fatermékek nem is kerültek be a kormány által szabályozott körbe. Ahogyan a lakosság által gyakrabban használt műanyagalapú szigetelőanyagok sem. A szálas szigetelőanyagok közül a kőzetgyapot viszont bekerült, amiből viszont gyakorlatilag nincs már. A G7 szerint a hiányt nem a lakossági kereslet okozta: a csarnokokhoz, ipari épületekhez és egyéb nagyobb projektekhez nagy mennyiségben használnak ilyen szigetelőanyagot, és alapvetően ezek a fejlesztések szívták el a piacról eddig is a termékeket.
A kormány összesen 20 különböző vámtarifaszám alapján határozta meg azoknak a termékeknek a körét, amelyek kivitelét ellenőrzése alá vonná, és ezek közül 14 valamilyen vas- vagy acélipari terméket takar. Furcsa módon az érintett áruk egy részét azonban alapvetően nem is az építőipar használja. Mint írják: az összes többi építőanyaggal a lakosság szempontjából azért nem érdemes mélyebben foglalkozni, mert nem emelkedett radikálisan az áruk, és/vagy
a kormányzati szabályozás nem tért ki rájuk. Előbbi kategória a cement, a beton, a habarcs vagy éppen a gipsz. Hasonló a helyzet a festékekkel, a téglával, a burkolóanyagokkal vagy éppen a tetőcseréppel, amelyeknek szintén nem emelkedett radikálisan az ára, és ezekre nem is tért ki a szabályozás.
Nagyot drágult azonban több műanyagipari termék is, amelyekre az olyan viszonylag gyakori felújításoknál is szükség van, mint a nyílászárók cseréje (műanyag ablakok) vagy éppen a fürdőszoba rendbehozatala (műanyag csövek). Ezeknél viszont nem lépett a kormány, méghozzá minden bizonnyal pont azért, amiért a fa vagy a polisztirol esetében sem: az áremelkedést olyan nemzetközi folyamatok okozzák, amelyekkel semmit nem tudnának kezdeni.
Mint írják:
