Gazdaság
kozmunka(430x286).jpg (Array)

A németek szerint gyorsan el kellene felejtenünk a közmunkát

24.hu
24.hu

2017. 09. 28. 09:24

Korábban a témában:

Nemzetközi konferenciát rendezett a közmunkáról és a szociális gazdaságról a Belügyminisztérium, hogy eszmét és jó gyakorlatokat cseréljenek olyan európai országokkal, ahol valamilyen formában működik közfoglalkoztatás, vagy a szociális szövetkezeti rendszer, amivel most a magyar kormány is kísérletezik.

A konferenciára a Magyarországénál jóval fejlettebb és nagyobb hagyományokra visszatekintő szövetkezeti kultúrával rendelkező Spanyolország és Olaszország – utóbbin belül a Trentino nevű kis észak-olasz tartomány – képviselői mellett a Magyarországgal jóval könnyebben összehasonlítható Szlovákiát, és a közép-európai régióban vezető Németországot is meghívta a Belügyminisztérium.

Csakhogy a német meghívott, Wolfgang Müller, a Német Szövetségi Munkaügyi Hivatal ügyvezető igazgatója leginkább arról beszélt,

miért kell gyorsan elfelejteni a közmunkát – derül ki az Abcúg tudósításából.

A német sztori

Németország a berlini fal leomlása, Kelet- és Nyugat-Németország újraegyesítése után próbálkozott a közmunkával, hogy ezzel segítse a nyugat-németekhez képest komoly versenyhátrányban lévő kelet-német munkaerő beilleszkedését a közös munkaerőpiacra.

Az állami beavatkozást a munkaerőpiaci folyamatokba leginkább az indokolta Németországban, hogy 1990 után az újraegyesített országnak kezdeni kellett valamit a piacon hirtelen megjelenő új munkaerő-tömeggel.

Ők jellemzően a kelet-német, szovjet modell alapján szerveződött ipar munkásai voltak, akik alól a túlkínálat miatt sorra bezárták az amúgy is gazdaságtalanul működő kelet-németországi gyárakat.

Ráadásul az NDK-ban egyébként is magasabb volt a foglalkoztatás – az NSZK-val ellentétben itt például általában a nők is dolgoztak – így a tömeges munkanélkülivé válásuk eléggé megrázta a német gazdaságot, és – ahogy Wolfgang Müller fogalmazott – „a társadalmi békét is megrendítette”.

A közfoglalkoztatás részleteiről – formáiról, megszervezéséről, szerkezetéről – szándékosan nem beszélt előadásában Müller. Egyszerűen azért, mert a szövetségi munkaügyi hivatalnál hamar rájöttek, a közfoglalkoztatás nem lesz jó arra a célra, amire kitalálták: hogy felkészítse és hozzásegítse a valódi munkaerőpiacra való belépéshez a kelet-német munkaerőt.

A munkanélküliség néha jobb, mint a közfoglalkoztatás – mondta Müller, és ennek szemléltetésére egy példát idézett: a munkaügyi hivatal felmérései alapján a kilencvenes-kétezres években Németországban a közfoglalkoztatásban részt vevőket egyszerűen kevesebbszer alkalmazták, mint azokat, akiknek az önéletrajzában „munkanélküli” szerepelt korábbi munkaügyi státuszként. Negatív kicsengése volt annak, hogy valaki közmunkásként dolgozott, míg a “munkanélküli” egy sokkal semlegesebb státusznak számított.

Képzés nélkül semmit sem ér

Mivel a számok nem azt mutatták, hogy a közmunkából vezet út a valódi munkaerőpiacra, és a közfoglalkoztatás megjelenése a kívánt gazdasági növekedést sem hozta meg, az akkori német kormány úgy döntött, megszünteti ezt az eszközt.

Helyette pedig belepakoltak egy csomó olyan „puha” elemet, mint az átképzés, a tanácsadás és a mentorálás, amik sokkal indirektebb módon hatnak a munkaerőpiacra, mint az állami munkahelyteremtés.

Ezeket a szolgáltatásokat jelenleg is nyújtja a Német Szövetségi Munkaügyi Hivatal, ami – emelte ki külön Wolfgang Müller – független szereplő a német államszervezetben, nem tartozik semmilyen minisztérium felügyelete alá, saját költségvetése van, tehát a politika is nehezebben befolyásolja a munkáját. Szövetségi, nem tartományi szinten működik, hogy egységesen tudjon munkaerőpiaci folyamatokra reagálni, és országszerte ezer körüli irodája van.

Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzati ügyekért felelős államtitkára a konferencia utolsó előadását prezentáló Müller után megtartott rövid értékelő beszédében maga vallotta be: kicsit megzavarodott attól, hogy német kollégája a közfoglalkoztatás, mint eszköz haszontalanságáról beszélt. De az előadás végére mégiscsak megnyugodott – mondta – valószínűleg azért, mert itt hangzott el Müllertől az a kikötés, hogy

nem létezik uniform modell, más országok, sajátosságaik alapján más utat is bejárhatnak.

A német tanulságok különösen erősen rezonálnak Magyarországon, ahol még mindig számos blokk akadályozza, hogy a közfoglalkoztatási programban részt vevők útja az elsődleges munkaerőpiacra vezessen.

Több kutatás, mondjuk a Szegénységellenes Hálózat kutatása, vagy az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete 2014-es, átfogó kutatása a közmunkaprogramról hangsúlyozza például, hogy sokszor épp a közmunka miatt nincs ideje a közfoglalkoztatottnak állásinterjúra mennie. Sőt, a kutatások beszámolnak olyan helyzetekről is, amikor a munkaadók kifejezetten tiltották, hogy a közmunkások munkaidőben állásügyben intézkedjenek.

Igaz – hangsúlyozza az MTA említett tanulmánya – a munkaerőpiac peremén lévő 1-1,5 millió ember számára legtöbbször puszta élethelyzetük az akadálya annak, hogy kilépjenek a közmunka világából. Sokaknak ugyanis már az komoly anyagi erőfeszítést jelent, hogy egyáltalán elutazzanak egy állásinterjúra. Ezeknek az embereknek nincs meg a minimális megélhetési biztonsága, ami ahhoz kellene, hogy egyáltalán esélyük legyen munkába állni – emelték ki a kutatás szerzői a 444-nek adott interjújukban.

A másik probléma – ami leginkább a vidéki kistelepülésekre jellemző -, hogy sokszor a közmunkát megszervező önkormányzatok igyekeznek ellehetetleníteni, hogy a helyi szegények más munkát vállaljanak. A közmunka jó eszköz a félfeudális alá-fölérendeltségi viszonyok fenntartására, egyszerűen mert így a polgármester és a településvezetés diszponál afelett, kinek lesz munkája – és így megélhetése – a jövő hónapban, és kinek nem.

Arra a gondolatra pedig, hogy Wolfgang Müller, a német munkaügyi szakember szerint a képzés és a tanácsadás a legfontosabb lépés az elsődleges munkaerőpiacra vezető úton, érdemes felidézni egy, a magyar közmunkások körében végzett nem reprezentatív kutatást. Ebből kiderült:

a megkérdezettek 75 százalékának soha nem ajánlottak fel semmiféle képzési lehetőséget a közfoglalkoztatás keretein belül.

Az Abcúg cikkét Neuberger Eszter írta.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

„Csak attól félek, hogy elhányom magam”

Kommentek

Budapest, 1989. október 7.
Nyers Rezső, az MSZMP elnöke, államminiszter beszél a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) XIV. kongresszusán. 
MTI Fotó: Manek Attila
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.