Ildikó nem kapott munkát az egyetem elvégzése után, ezért jobb híján azt találta ki, hogy szüleitől kapott lakását hasznosítja, és airbnb-zni kezd. A tevékenységet a kezdetektől fogva legálisan szerette volna végezni, ezért első lépésben az ügyfélkapun keresztül adószámot igényelt, majd a helyi önkormányzat jegyzőjétől megkérte az engedélyt is. (Ez 2015-ben történt, amikor még engedély kellett ehhez a tevékenységhez, azóta már csak bejelentési kötelezettség van.)
A 22-es csapdája
Ám valami porszem kerülhetett a hivatali gépezetbe, mert mindkét helyen elutasították Ildikó kérvényét. A NAV azért, mert még nem volt az önkormányzattól engedélye. A jegyző pedig azért, mert még nem volt adószáma. Közben már elkezdte a tevékenységet, mivel úgy tudta, az adószám megigénylése után már lehet airbnb-zni.
Az idő telt-múlt, de Ildikó hiába válaszolt szorgalmasan a hivatali levelekre, és kilincselt adószámért, engedélyért, semmire nem jutott. Maradt ugyanaz a hivatkozás az elutasításoknál: ha nincs adószám, nincs szálláshely-üzemeltetési engedély. És fordítva.
Adószám híján pedig hiába szerette volna, az adóbevallását sem tudta korrekten elkészíteni.
Harmincszoros adó?
A probléma egészen váratlanul és könnyen oldódott meg: tavaly augusztusban, amikor vidéken járt a szüleinél, gondolt egyet, és kíváncsiságból bement a NAV helyi kirendeltségébe. Azonnal megkapta az adószámot, amire a fővárosban másfél éve hiába várt. Aztán a jegyzői engedélyt is elintézte. Úgy gondolta, minden sínen lesz.
De amikor adózási szempontból is rendezni szerette volna az ügyét, rádöbbent, mekkora árat kell fizetnie a hivatali packázás miatt. Merthogy az adóhatóságtól azt mondták Ildikónak: utólag nem lehet az átalányadózást (= évi 32 ezer forint) választani , így a megszerzett bevétel egyéb jövedelemnek számít. Aminek közterhe (szja és eho) 1 millió forint 2015-re. Vagyis annak harmincszorosa, mintha rendben zajlott volna az ügyintézése.
Ki hibázott?
Megpróbáltuk kibogozni, kinek volt igaza, az önkormányzatnak vagy a fővárosi NAV-nak, így mindkét helyre elküldtük kérdéseinket. Az illetékes önkormányzat válaszleveléből megtudtuk, hogy mivel a szálláshely-szolgáltatás üzletszerű gazdasági tevékenység, így kizárólag adószám birtokában lehet végezni. És a kereskedelmi törvény szerint a szálláshely-szolgáltatónak a bejelentéskor (2015-ben engedélykéréskor) be kell mutatnia az adószámát. Vagyis az önkormányzat helyesen járt el.
Hogy a budapesti NAV miért nem adta ki az adószámot, amikor vidéken szó nélkül és azonnal teljesült a kérés, azt nem sikerült megtudnunk. Ahogy az adóhatóságtól semmi mást sem.
A NAV-nak írt levelünkben jeleztük, hogy a dokumentált esetből számunkra az látszik, hogy az adózó jogkövető módon akart eljárni, adózni szeretett volna, de a hivatalok időhúzása miatt elesett annak lehetőségétől, hogy időben megkapja az engedélyét, illetve hogy a legkedvezőbb adózási módot válassza.
Megkérdeztük: ilyen esetben nincs-e mód utólagos korrekcióra, hogy ne a jóhiszemű, jogkövető állampolgárt büntessék? Vagyis megengedhető-e, hogy Ildikó átalányadózó lehessen 2015-re és 2016-ra is? Első alkalommal február 13-án küldtük el kérdéseinket, majd még két ízben – a NAV-tól azonban semmilyen visszajelzést nem kaptunk cikkünk megjelenéséig.
Vagyis alaposan félrevezette az adóhatóság Ildikót. Most ott tart az ügy, hogy kérvényezték: a NAV tegye át 2015-re az adószám-regisztráció időpontját.