A Policy Agenda közleménye szerint a kormány arra hivatkozik, hogy az egészségügy jelentős részének államosítása, valamint a célzott béremelési programok hatására nőttek az egészségügyben a keresetek.
Az egészségügyet nézve – nem számolva bele a szociális ellátást – 27%-os volt a bérnövekedés a 2004-2010 közötti hat évben, míg az azóta eltelt következő hat évben 38,5%-os. Nettó értékben nézve azonban már egyáltalán nem ilyen jó a helyzet. Az egykulcsos adó hatására ugyanis az alsó kereseti csoportokban megnőttek az adóterhek. Ennek következtében viszont a nettó átlagkeresetek alapján 2004 és 2010 között 35,6%-os, míg az előző hat évben 30,1%-os béremelés történt. A Policy Agenda számításai szerint
Amennyiben a kormány el akarja érni a megelőző – vagyis a 2002-2010 közötti – nyolc év eredményét (benne a Medgyessy-kormány első 100 napos béremeléseit), akkor idén és jövőre átlag 8-8%-os nettó béremelést kellene végrehajtania – írja a közlemény.
Akkor nem is volt hatalmas béremelés?
Érdemes más aspektusból is megnézni a béreket, hiszen a korábban ismertetett adatok az összképet adják vissza, és nem látszik, hogy egyes területeken hogyan alakult a bérek helyzete.
A Policy Agenda négy területen tudta összehasonlítani kiemelt foglalkozások alapján (általános orvos, szakorvos, védőnő, ápoló). Az adatok a kormány egyéni bér- és keresetstatisztikai rendszerében 2004-től érhetőek el, ezért ismét a most eltelt eddigi hat évet hasonlították össze az azt megelőző hat évvel. A négy kiemelt foglalkozás átlag nettó béremelkedése
Azt is látni kell, hogy a négy kiemelt foglalkozás a humán-egészségügyben dolgozók 41%-át teszi ki. Ahhoz, hogy a korábban ismertetett ágazati 30%-os nettó emelkedés valósuljon meg, az egészségügy többi szereplője esetében csak 23%-os nettó emelkedés történhetett. Azaz nagyon egyenlőtlen volt ez az emelés a különböző foglalkozások között.
A titok: az infláció
A kormány által kommunikált „óriási béremelésnek”, az oktatáshoz hasonlóan valóban van egy oka, ez pedig az alacsonyan tartott infláció. Míg 2004 és 2010 között az árak 34,8%-kal nőttek, addig az elmúlt hat évben csupán 11,8%-kal. Reálértékben tehát valóban volt egy béremelkedési különbség a két szektor között, de ez csak és kizárólag az infláció alacsony szintjének köszönhető. Azaz, furcsa módon részben a rezsicsökkentés inflációt lenyomó hatásának volt köszönhető a reálbéremelkedés az egészségügyben.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy jobban érezné magát az egészségügyben dolgozó ma, mint hat éve, hiszen ez a reálbér-emelkedés az alacsony bérszínvonal miatt sem egy átütően érezhető fogalom a hétköznapokban
-fogalmaz a Policy Agenda.
És mi a helyzet az egészségügyi kiadásokkal?
Az egészségügyi rendszerre fordított kiadásoknak egy része csak a bérek költsége. Ahogyan a Policy Agenda bemutatta: nagyon csalóka az a kép, amit a kormány próbál erről a területről bemutatni. Hiszen rendkívül differenciált a béremelkedés az egyes foglalkozások között, miközben az egész volumene elmarad a 2004 és 2010 közötti időszakétól.
A helyzetet jól ábrázolja, hogy az állam – az OECD adatai szerint – a költségvetésből a GDP 5,5%-át fordította az egészségügy finanszírozására, de ez az arány is hat év alatt 0,4-kal csökkent (2010-ben 5,1%-ra), majd 2015-re további 0,4%-kal (4,7%-ra). Eközben a magánforrásból költött egészségügyi kiadások 2004-ben is a GDP 2,3%-át tették ki, és 2015-ben is ugyanennyi volt.
Nem történt tehát más az egészségügyben, mint hogy az állam a saját kiadásait visszafogta, és ezzel 2015. évi árakon 270 milliárd forintot kivett a rendszerből. Amennyiben ez a forrás rendelkezésre állna, akkor
