Kítűnő interjú jelent meg a 444.hu-n egy kutatóval az Orbán-kormány szociálpolitikájáról. Szikra Dorottya nemzetközileg is elismert társadalomkutató, az MTA főmunkatársa, az ELTE adjunktusa, több éven át tanulmányozta az Orbán-kormány szociálpolitikáját. Ha valaki ismeri ezt a területet, akkor az ő.
A kutató fő megállapítása, hogy a kormánynak semmiféle elképzelése nincs a szegényekről. Olyannyira, hogy még neki is fejtörést okozott megállapítani, mit akarhat a kormány a szociálpolitika területén, annyire ellentmondóak az intézkedések. Szerinte egyetlen egy markáns irány létezik, ez pedig a szegények büntetése.
Ahogy Szikra fogalmaz: Európában példátlan dolog, hogy semmiféle szociálpolitikai kísérlet nem történt a kormány részéről, hogy a válság hatását azoknál mérsékelje, akiket a leginkább sújtott. Amit a kormány tud, az csak annyi, hogy még jobban leépíti az amúgy is romokban heverő szegényellátást, és még a családokra is úgy tekint, hogy vannak gazdag családok és szegény családok.
A példák
- miközben egy sor törvény és intézkedés a Munka Törvénykönyvétől kezdve a Széll Kálmán-tervig a munkahelyek védelmét és bővítését propagálja, ezzel párhuzamosan a kormány leépítette azokat a rendszereket, amik lehetővé tették, hogy a munkanélküliek és a fiatalok tartósan foglalkoztatva legyenek
- az átképzést és a felnőttképzést szinte teljesen felszámolták
- három hónapra vágták meg a munkanélküli járadék idejét. Az összes nemzetközi kutatás szerint legalább fél év-kilenc hónap kell ahhoz, hogy valaki új munkahelyet találjon magának.
- csökkent a szociális segély, ami Európában tényleg példa nélküli, mert ott emelkedtek
- az önkormányzatok nettó 22 és 37 ezer forint közötti összeget ítélhetnek meg havonta, ami semmire sem elég
“Családpolitika”
- Szikra szerint gyakorlatilag kettéválasztották a családokat, a leszakadókat a „társadalmi felzárkózásért” felelős államtitkárság alá helyezték, a többi családot pedig, akikkel családpolitika szempontból szeretnének foglalkozni, a család- és ifjúságügyek alá
- tehát a kormány a családokra úgy tekint, hogy vannak gazdag családok és szegény családok
- a szegény családoktól elveszik a szociális segélyt, a gazdagokat pedig adókedvezménnyel támogatják, hogy több gyermeket szüljenek és fogyasszanak
- a statisztikák azt mutatják, hogy a gazdagok nem szülnek több gyermeket, a szegények viszont igen
- a szegény családoknak marad a közmunka, ami előfeltétele a szociális segélynek
- a közmunka semmire sem megoldás, mert minél tovább van valaki a közmunkaprogramban, annál kisebb kisebb az esélye arra, hogy a valós munkaerőpiacon munkát találjon
- a felnövekvő generációk viszont nem akarnak közmunkások lenni, de mivel nincs munkájuk, külföldre mennek
Következtetés
- a kormány az elesettekért, a legrosszabb helyzetben lévők védelméért nem tesz semmit, ezzel éppen azokat az elveket ássa alá, amikre büszke az Európai Unió, és amik részben fenntartják az egységét
