Görögországot csökkenő adósságpályára állítja az uniós csúcstalálkozón született megállapodás: a jelenleg 182 százalékos GDP-arányos adósság 2020-ra 120 százalékra mérséklődik oly módon, hogy a befektetők a követelés egyik felét elengedik, a másik felét részben (35 százalékban) 30 éves futamidejű állampapírokra cserélik, részben (15 százalék) pénzre váltják. Ehhez az első 110 milliárd eurós görög mentőcsomag után biztosított második hitelkeret összegét 109 milliárdról 130 milliárd euróra emelik, így a rendelkezésre álló források – a befektetők önkéntes veszteségvállalásával együtt – elegendőnek látszanak a görög probléma megoldásához – adott összefoglalót Rácz Margit, az MTA Világgazdasági Kutatóintézete kutatási igazgatója kiemelve, hogy az a tény, hogy erről megállapodás született, mindenképp sikerként értékelhető.
Rácz Margit
Fotó: MTI / Kovács Attila
Félig teli vagy félig üres a pohár?
A rövid távú hatásokat illetően Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelő vezérigazgatójá úgy nyilatkozott, hogy a piacok önmagában attól megnyugodtak, hogy egyes kérdésekben születtek megállapodások. A vagyonkezelő vezérigazgatója ehhez azonban rögtön hozzátette azt is, hogy az adóssághelyzet rendezése egy lassú folyamat lesz, amelyben vagy a gazdasági vezetők fogják megtenni a szükséges további lépéseket, vagy a piac kényszeríti ki azokat, s tekintve, hogy a politika a visszatáncolás művészete, ez utóbbira is van számottevő esély.
A csúcsértekezleten született megállapodásokat a piaci szakember összességében tipikusan európai megoldásnak értékelte, amelyek fogadhatók pozitívan (mondhatjuk, hogy a pohár félig tele van), hisz létrejött egy megállapodás, amely már tartalmaz konkrétumokat. Az is tény ugyanakkor, hogy az ígért eredmény – Görögország GDP-arányos adóssága 2020-ra 120 százalékra csökken – igen kevéssé látványos azt figyelembe véve, hogy a 60 százalék fölötti átlagos mutató már kockázatot jelent. Ha tehát innen nézzük a történteket sokkal inkább az jut eszünkbe, hogy ez a pohár bizony még félig üres – tette hozzá.
Mindazonáltal a görög helyzet rendezésével kapcsolatosan a feltételrendszer viszonylag konkrét, bár még nem világos, hogy miként állapodnak majd meg a kötvények jelenlegi tulajdonosaival, s az is tény, hogy – miként Rácz Margit fogalmazott – az értékvesztett görög papírok „az idők végezetéig” a rendszerben maradnak. Sokkal kevesebb a fogódzó a keletkező veszteségek kezelésében, a bankok feltőkésítésében, s a „görög fertőzés” továbbterjedésének megakadályozásában.
Nem mindenkit mentenek meg
A fertőzés terjedésének, s várható hatásainak egyik tényezője a piaci hangulat, amely javulásában jelentős előrelépést jelent a görög megoldás – mutatott rá Rácz Margit. Ahhoz azonban, hogy ez fenn is maradjon egyik oldalról a kormányoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy megfelelő pályán tartsák finanszírozásukat, másrészt, szükség van forrásokra a pénzügyi stabilitás megőrzéséhez.
Előbbi kikényszerítésében az uniós vezetők – úgy tűnik – határozott álláspontra helyezkedtek: Olaszországnak – amely helyzete a leginkább aggasztó jelenleg – november közepéig átfogó programot kell összeállítania költségvetése rendezésére, amely nélkül nem tudja majd államadósságát finanszírozni, tekintve, hogy az Európai Központi Bank a jövőben nem támogatja azt az eddigihez hasonló módon, kötvényvásárlásokkal. Ez a döntés egy fontos üzenet: világossá tették, hogy az uniós intézményrendszer már nem fog mindenkit megmenteni – emelte ki a kutatási igazgató.
Forrás oldalon a bankok tőkehelyzetének javításáról – a tőkemegfelelési mutatók 5-ről 9 százalékra történő emeléséről -, illetve az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap (EFSF) megemeléséről született döntés. A bankok feltőkésítése a tulajdonosok feladata, amennyiben ez problémába ütközik első körben nemzetállamuk segítségét kérhetik, s csak ezt követően fordulhatnak az európai intézményrendszerhez. Magyarán – ahogy azt több nagy pénzintézet is egyértelművé tette az uniós találkozót követően – az unió nem döntött az intézmények feltőkésítéséről (nem adott ehhez eszközt), csak előírta számukra a ráta emelését, amely a gyakorlatban a hitelezés visszafogásával – ezzel együtt a növekedés további lassulásával -, vagy külső befektetők bevonásával lehetséges.
Hasonlóképp kérdéses miként valósul meg az EFSF feltöltése a jelenlegi 440 milliárd euróról ezermilliárdra. Az alapnak lehetősége van tőkeáttét alkalmazására (magyarán meglévő eszközei 4-5-szörösének megfelelő kötelezettségvállalásra), ám a stabil megoldáshoz plusz források is kellenének, amelyhez a hírek szerint Európa a feltörekvő BRIC (Brazília, Oroszország, India, Kína) államoktól szeretne pénzt bevonni. Kína sajtóhírek szerint pozitívan értékelte a találkozón született döntéseket, s kész szerepet vállalni a megoldásban, Brazília azonban nemrég bejelentette, hogy az európai válságot oldják meg a közösség államai, ebben nem kívánnak segíteni. Ezen a téren is sok tehát a bizonytalanság.
Bilibók Botond
Fotó: Vémi Zoltán
A piacok hajlanak az optimizmusra, de…
Arról, hogy mindezek hatásaként mi következik majd Bilibók Botond úgy fogalmazott, hogy a piac egy ideig hajlik az optimizmusra, el akarja hinni, hogy a helyzet megoldható. Ez a hangulat azonban nagyon törékeny, minden olyan döntés, amely utólag eredménytelennek bizonyul, rombolja a bizalmat. A helyzet rendezésében eddig nem volt érdemi előrelépés. A jelenlegi döntés megvalósítható, bár ennek esélye a vezérigazgató szerint minimális. Fertőzés esetén ugyanakkor elképzelhető, hogy az államoknak már nem marad más lehetősége, mint az, hogy az infláció eszközével lépjenek fel az adóssággal szemben.
A tovaterjedés hatásai beláthatatlanok – figyelmeztetett a szakember emlékeztetve arra, hogy – miközben Európa az uniós csúcsra készült, jelentős görög kitettsége miatt meg kellett menteni a belga Dexia bankot. A benelux és a francia államnak 90 milliárd euróra kellett garanciát vállalnia, amely Belgium esetében a GDP 15 százalékának megfelelő kötelezettségvállalást jelent.
Beindul-e a növekedés?
A már említettek mellett az adóssághelyzet rendezésében elengedhetetlen a gazdasági növekedés. Európa legtöbb állama azonban lassul, vagy már recesszióval küzd. Az uniós vezetők e kérdésben is elvi szinten megállapodásra jutottak: 2020-ra el kell érni a stabil évi 3 százalékos bővülést, ennek útja azonban szintén kijelölésre vár.
Merre tovább Magyarország?
Arra a kérdésre, hogy az európai események milyen hatással lehetnek Magyarországra Bilibók Botond úgy válaszolt, hogy a kelet-közép-európai régióra sokan úgy tekintenek, mint egy tőkeáttétes játszótérre, ahol az Európát érintő hatások lényegesen erőteljesebben érvényesülnek. Ha a kontinens nyugati felének jól megy az itt elérhető eredmények magasabbak, s persze ellenkező esetben is súlyosabbak a hatások.
A régió általános megítéléséből eredő befektetői magatartást az aktuális magyar gazdaságpolitika erősítheti vagy gyengítheti, ám viszonylag szélsőséges esetekben fordulhat elő az, hogy a térség egyes államait a befektetők külön kezelik -hangsúlyozta a vagyonkezelő igazgatója, hozzátéve – nagyon szomorú lenne, ha ez a szemlélet Magyarország esetében megváltozna.
