Az Orbán Viktor megbízásából dolgozó, Varga Mihály miniszterelnökségi államtitkár vezette gazdasági tényfeltáró bizottság befejezte a munkáját, „feltérképezte és elemezte a 2010. évi költségvetés helyzetét”.
A gazdasági tényfeltáró bizottság által feltárt, a költségvetésben feszültséget okozó tételek idén 1,6 százalékkal rontották a hiány mértékét, de a június óta bejelentett intézkedések, azaz a 29 pontos akcióterv, a GDP 1 százalékának megfelelő mértékben javítják a költségvetés egyenlegét. Emellett 0,6 százalékos pozíciójavulást eredményezett az államadóság kamatterhének csökkenése, a magán-nyugdíjpénztárakból átlépők miatt bekövetkezett bevételnövekedés és a tartalékok zárolása. Utóbbi tételek együtt plusz 162 milliárd forintot jelentenek. A 29 pontos akcióterv nélkül 5 százalékos lenne december végére a deficit – jegyzi meg a dokumentum.
A bizottság szerint a tavaly elfogadott költségvetés 286 milliárd forinttal tér el a valós helyzettől; több előirányzatnál is jelentős eltérések adódtak a korábbi tervhez képest: a bevételi oldalon 212 milliárd forint az elmaradás, ennek jelentősebb tételei között van a társasági nyereségadó – 50 milliárd forint -, a személyi jövedelemadó – 40 milliárd forint-, és a jövedéki adó – 30 milliárd forint – felültervezése. De 35,5 milliárd forinttal maradtak el az állami vagyonnal kapcsolatos befizetések, 34,5 forintos mínuszt jelentett a családi pótlék megadóztatása, és 22 milliárd forintot az Egészségbiztosítási Alap fiktív bevétele.
A kiadási determinációk további 234 milliárd forint (a GDP 0,9 százalékának megfelelő) egyenlegromlást idéztek elő, ezek között van többek között a közlekedési vállalatok mintegy 80 milliárd forintos finanszírozási szükséglete és az Út a munkához program az eredetinél mintegy 60 milliárd forinttal több forrásigénye. A jelentés szól arról is, hogy számos, a következő évek gazdálkodását kedvezőtlenül érintő, költségvetésen kívüli tétel létezik: a közlekedési társaságok konszolidációs igénye, az MFB vállalatainak adósságszolgálata, az egészségügyi ellátórendszer strukturális hiánya; ezek együttes kezelése a következő években a GDP 2,2-2,5 százalékának megfelelő, komoly kockázatot jelent.
Elemzi a gazdasági helyzetet is, itt szól az elmúlt 8 év túlköltekező költségvetési politikájáról, arról, hogy emiatt erőteljes volt az állam kiszorító hatása, magas az államadóság szintje és a kamatteher nagysága; eltűntek a lakossági megtakarítások; gyenge és rossz szerkezetű a beruházási aktivitás; a kiszámíthatatlanul változó adókörnyezet, valamint a magas adóterhelés rontja a potenciális növekedés lehetőségét; ezek a munkajövedelmek torz szerkezetű elosztását okozzák és az adóelkerülésre ösztönöznek. A dokumentum szól a negatív társadalmi folyamatokról, így egyebek közt a demográfiai helyzetről, az egészségügyi állapotokról, a létminimum alatt élőkről.
A következtetések közt pedig azt írja: a költségvetési egyensúly nem áldozható fel a gazdasági növekedés oltárán, és nem érhető el tartós gazdasági növekedés fegyelmezett költségvetési politika nélkül. A tartós növekedést pedig kizárólag a hiteles gazdaságpolitika biztosítja. Közép- és hosszú távon tartósan alacsony deficitszint csak hathatós intézkedésekkel érhető el, „kimondottan gátolja a makrogazdasági stabilitást a kormány költségvetéssel kapcsolatos térbeni vagy időbeni játéka”.
A bizottság szerint erősíteni kell az adórendszer kiszámíthatóságát, az adónemek számának csökkentése “kizárólag abban az esetben képes hosszabb távon is pozitívan hatni, ha ezek a lépések konzisztensek, nem járulnak hozzá az államháztartási egyenleg romlásához, és figyelembe veszik a régiós, nemzetközi adópolitikai tendenciákat”. Leszögezik: a külföldi források helyett a belső megtakarítások szerepét kell erősíteni; az ország makrogazdasági helyzetében határozottan meggyőző érvek szólnak az euró mielőbbi bevezetése mellett, mint ellen. Az euróközelség az országkockázati felárak csökkenésének irányába mutat; világos, félreérthetetlen üzenet a piaci szereplőknek: általa pedig tervezhető, kiszámítható időszak következik.
