Két paksi atomerőmű termelésének megfelelő energiát fogyasztanak el az uniós országok polgárai azért, mert készenléti állapotban hagyják, azaz nem kapcsolják ki teljesen a tévéket, hi-fi berendezéseket, internetes modemeket, monitorokat, akkutöltőket és számos más készüléket. Az alig látható LED-ek – amelyek egyébiránt a hagyományos izzóknál jóval takarékosabb megoldásnak számítanak (erről lásd külön cikkünket a 41. oldalon) – kontinensnyi méretekben rengeteg energiát emésztenek fel. Miután arra nem látnak esélyt a szakemberek, hogy levetkőzzük ezt a költséges rossz szokásunkat, külön uniós programot hirdettek, hogy a LED-ek fogyasztását egytizedére mérsékeljék.
A cégeknek azonban számolniuk kell vele, hogy az ebbe ölt pénzük esetleg sohasem térül meg. A háztartásigép-gyártók, amelyek az utóbbi tíz évben együttesen mintegy 10 milliárd eurót fordítottak termékeik hatékonyságának javítására, egyelőre futnak a pénzük után. A fogyasztók ugyanis még a nyugat-európai országokban sem kapkodnak két kézzel a kisebb fogyasztású, de drágább készülékekért, az új tagországokban pedig változatlanul az ár a meghatározó, amikor hűtőt, mosógépet, vagy tűzhelyet választanak. „Azt várjuk Brüsszeltől, hogy kényszerítsen ki a tagországokból állami kötelezettségvállalást a hatékonyabb készülékek piacának bővítésére” – tudtuk meg Mészáros Fannitól, a háztartásigép-gyártókat tömörítő Ceced Magyarország Egyesülés (CME) cégvezetőjétől.
Jóllehet, hazánkban a háztartások költségeinek 8-10 százalékát teszi ki a villany- és a gázszámla (az uniós átlag 3-5 százalék), mégis, ha ennek az egytizedét sikerül is megspórolni, az még mindig nem akkora összeg, hogy az emberek szívesen vállalnák érte az épületek, nyílászárók utólagos szigetelését, és nem fogják miatta lecserélni az „energiavámpírnak” számító, ám egyébként működőképes hűtőszekrényt, mosógépet. A CME azt javasolja a kormánynak, hogy az energiahatékonyság szempontjából felsőkategóriás háztartási gépek vásárlói kapjanak szja-kedvezményt. A gyártókat pedig szerintük úgy tehetnék érdekeltté az energia- és víztakarékos berendezések forgalmának növelésében, ha például azok után a készülékek után nem kellene befizetniük az áfát, amelyekkel az előző évhez képest nőtt az eladásuk ebben a kategóriában.
A jelenleginél nagyobb figyelmet kellene fordítani a tudatformálásra is, mert a hatékonyság javítása környezetvédelmi szempontból szintén fontos volna. Ha ugyanis például az európai háztartásokban található 188 millió, tízévesnél idősebb háztartási gépet fiatalabbra, korszerűbbre cserélnék, 44 terawattórányi villamos energiát lehetne megspórolni, ami nagyjából megfelel Magyarország egész éves teljes felhasználásának; így évi 22 millió tonnával kevesebb szén-dioxid jutna a levegőbe.
A magyar piac árérzékenységét bizonyítják a CME cégvezetője szerint utóbbi három kampányuk tapasztalatai is. Elsőként 2006 őszén a hűtőgépek körében hirdettek csereakciót, egyúttal keresték az ország legrégibb, még működő jégszekrényét. A pálmát végül egy 1956-ban vásárolt, ZIL Moszkva típusú berendezés vitte el. Ezzel együtt 7600 másik gépet cseréltek újra, egyenként 5 ezer forintos támogatással. Tavaly tavasszal a hazai mosógéppark megújítására szerveztek akciót a gyártók, amit televíziós kampány is kísért; majdnem 10 ezer elavult berendezést selejteztek le. A szeptemberben meghirdetett tűzhelyakció viszont – ártámogatás híján – a televíziós kampány ellenére is kudarcot vallott, egyetlen darabbal sem nőtt a modern főzőlapok, sütőkészülékek forgalma.
Nem figyelünk oda a fűtési energiára sem. A magyar háztartásoknak ilyen célból 70 százalékkal nagyobb mennyiségű áramra, gázra van szükségük, mint a legfejlettebb uniós országokban lévőknek. Mint Molnár László energetikai szakértő mondja, nem a felhasznált energia mennyiségével, hanem a hatékonysággal van gond, hiszen az egy főre jutó energiaigény nálunk jóval alacsonyabb, mint a fejlettebb európai országokban.
OLCSÓ ÖTLETEK. Tekintve, hogy az épületek hőveszteségének tekintélyes része a nyílászárók elégtelen szigeteléséből ered, már azzal is érezhetően javul a helyzet, ha behúzzuk a sötétítő függönyöket, leeresztjük a redőnyt. A fűtési költségek akár egyötödét is megspórolhatjuk az ajtó- és ablakrések tömítésével. Hasonlóan gyors megtérülési idővel lehet számolni a fűtésszabályozás kiépítésével. Napközben, amikor a szülők dolgoznak, a gyerekek pedig iskolában vannak, elég alacsonyabb hőmérsékletet tartani. De olcsóbb, ha csak mérsékeljük a fűtést, és nem vesszük le nullára, ahogyan azt sokan teszik, mert hazaérkezéskor újból felfűteni a házat sokkal több energiát emészt fel, mintha mérsékelten, de egész nap menne a fűtés. Ugyanígy éjszaka is vissza lehet venni a hőmérsékletet. Olcsó hőfokszabályozós radiátorszelepekkel is szép eredményt lehet elérni. A fűtés finomhangolása már rövid távon, 1-3 éven belül megtérülő beruházás, ellentétben az épületek utólagos hőszigetelésével, ahol akár 30 évet is várni kell erre (bár állítólag egyes ingatlanok – például a hatvanas években épült lakóházak – esetében akár 6-8 év is elég lehet a megtérüléshez).
Az energiatakarékos ház működése
A fűtőkészülékek és radiátorok cseréje, korszerűsítése látványos eredménnyel kecsegtet, ám mielőtt kalkulálnánk, konzultáljunk az illetékes kéményseprő vállalattal, amelynek engedélyeznie kell a cserét. Előírhatják a légellátási méretezést, amelyet gépésztechnikus készít el, de a kéménybélés cseréjét is, ami tovább emeli a költségeket. Nyilvánvaló, hogy magasabb gázárak esetében lerövidül a gázkészülékcsere megtérülési ideje. Számításba kell azonban venni, hogy bizonyos fűtési rendszerek nem alkalmasak a kondenzációs kazánokhoz, ha azt is cserélni kell, érdemesebb esetleg a gáz helyett valamilyen más alternatívát megfontolni. Ilyen lehet a biomassza- vagy széntüzelés, illetve a hőszivattyú (ez tulajdonképpen egy „kifordított hűtőszekrény”). A napenergia-hasznosítással viszont már csak olyan családi házaknál érdemes számolni, ahol van például úszómedence. A nyugat-európai országokban is jellemzően csak a háztartások, gazdaságok melegvíz igényét alapozzák a napkollektorokra, az áramellátást nem. Ez utóbbi egyelőre nem gazdaságos, még ipari méretekben sem. A házi szélturbinák alkalmazását is inkább csak olyan helyeken javasolják a szakértők, ahol nem érhető el – vagy csak rendkívül költségesen – a villamosenergia-hálózat, tehát például az alföldi tanyavilágban.
Aszódy Tamás, a Knauf Insulation (KI) magyarországi kereskedelmi igazgatója szerint a magyarországi háztartások energiahatékonyságát illetően komoly probléma, hogy a tervezők és a kivitelezők alulképzettek, az ingatlantulajdonosok nincsenek tisztában azzal, hogy az épületek hőszigetelésével a saját pénztárcájukat kímélik, és rossz a támogatási rendszer is (Figyelő, 2007/46. szám). A magyar piac árérzékenysége egyébként oda vezetett, hogy azok a hőszigetelő anyagok, amelyek nálunk ma széles körben használatosak, Ausztriában vagy Csehországban már nem piacképesek.
Számos uniós országban az új családi házak átadásakor az építési hatóság hőkamerával ellenőrzi a tervezett értékek megvalósulását. Magyarországon ennek bevezetését többször is elhalasztották, s csak 2008-2009-ben, két lépésben teszik kötelezővé az épületek energetikai auditját. Az új ingatlanok esetében már az idén kötelező a tanúsítvány megszerzése, a meglévő épületek esetében pedig 2009-től eladáskor kell kiváltani ezt a bizonyítványt. A szabályozás alapján egyelőre nem világos, hogy kell-e szankcióval számolniuk azoknak a tulajdonosoknak, akik ezt nem teszik meg.
