 |
Elfogyott a bátorságom
Nagy hátránya is származhat politikai ismeretségeiből
a milliárdos nagyvállalkozónak, aki méltánytalannak tartja a Kopaszi-gát projekt kapcsán őt ért támadást. Utóbbi, a már megkötött, legalább 22 milliárdos Öböl-üzlet lezárását is veszélyeztetheti.
– Ritkán szerepel a lapok társasági rovatában, ám az mégis napvilágot látott, hogy az érdekeltségei közé sorolt Hunguest Hotels montenegrói szálloddájában gyakran fordulnak meg a baloldalhoz köthető személyek. Egyebek mellett Veres János pénzügyminiszterről, Hagyó Miklós főpolgármester-helyettesről, vagy a Tisztelet Társaságát kiötlő Schmuck Andorról szól a fáma. Mit szól mindehhez?
– A szálloda vendégeinek mintegy 40 százaléka magyar, miért ne lehetnének köztük ismert emberek? Amúgy a jobboldalhoz köthető személyek is rendszeresen megfordulnak a szállodában. Schmuck Andor régi jó barátom, aki valóban megkért a Tisztelet Társaságának támogatására, amit el is vállaltam. Itt jegyezném meg, hogy megfinanszíroztam egy koncert megrendezését, ami után azt kaptam a média egy részétől, hogy az MDF-et támogattam. Hagyó Miklóst szintén régebb óta ismerem, együtt szoktunk focizni, és ő is – akárcsak a pénzügyminiszter úr – vendégként fordult meg a szállodában. Ugyanakkor téved, aki azt gondolja, hogy néhány politikust ismerni egyet jelent a jó üzletekkel és a korrupcióval. Ezzel szemben kemény világ a politika, ahol személy szerint nagy hátrányom is származhat az ismeretségekből. A belső viszonyok hektikusan változnak a nagypolitikában.
– De nem szoktak ölre menni az eltérő politikai nézeteket valló vendégei?
– Ott, a szállodában nem jellemző az az acsarkodás, ami idehaza megy, s ami engem aggodalommal tölt el. A sárga irigység faktorral még nincsen gond, hiszen amíg csak ülünk és irigykedünk a tévé előtt, az nem számít. Az „A faktor” (az acsarkodás – a szerk.) viszont nagyon veszélyes, mert érdemi kárt okoz az üzletnek.
– Nem érez késztetést az acsarkodás megfékezésére? Mondjuk egy „harmadik” politikai erő támogatásával, esetleg gründolásával?
– Egyáltalán nincs jó véleményem a politikáról, szomorú dolognak tartom, hogy lehetetlen hosszabb távú célokat számon kérni a politikai eliten. Ugyanakkor az üzleti elitben sem látok kellő eltökéltséget ahhoz, hogy egy harmadik erő színre lépjen. Tegnap éppen egy rangos pókerversenyen voltam, ott lelkesen blöfföltem és kockáztattam. Ám egy új párt, vagy egy harmadikutas politika – ahogyan Önök fogalmaztak – gründolását semmiképpen sem vállalnám fel, még akkor sem, ha csak egy lennék a több résztvevő közül.
– Beszéljünk akkor inkább az üzletről: lát-e lehetőséget külföldi terjeszkedésre?
– Persze. A Balkán, tehát Szerbia, Románia és Bulgária már konkrét célpontnak számítanak, hiszen ingatlanberuházásokra készülünk. Vennénk szállodát a bulgáriai Aranyhomokon, de emellett kereskedelmi és logisztikai ingatlanokkal is készülünk foglalkozni az említett országokban. Nem hinném, hogy mi lennénk a plaza-boom motorja ebben a régióban, de kisebb beruházásokat ezen a területen is szeretnénk tető alá hozni.
– Az Ön többségi tulajdonában lévő Forrás Nyrt. viszont idehaza vitézkedik ingatlanfronton: két kiemelt vagyoneleme közül a ferihegyi terület egy részének eladása alig kapott publicitást, pedig hatalmas üzletről van szó.
– Nagy nyilvánosságot valóban nem kapott, de a Forrás tőzsdei cég, így jelentéseiből kiderül, hogy mintegy 500 hektárnyi területtel rendelkezik a Ferihegy-2. reptér közvetlen közelében. Ebből egy ír befektetői csoport megvásárolt 170 hektárt, ahol logisztikai fejlesztést terveznek.
– Úgy hírlik, a Forrás az agrárszektorban is igen aktív. Bejött ez a stratégia?
– Valóban, hét termelőszövetkezetet tulajdonol a Forrás, amelyek összesen mintegy 20 ezer hektáron gazdálkodnak. Emellett – Csányi Sándor OTP-elnök egyik érdekeltségével karöltve – résztulajdonos a Bábolna egykori takarmánycégében.
– Szegeden, az ottani önkormányzattal közösen tervezett fürdőfejlesztés viszont nem tartozik a stabil befektetések közé, már ami a kilátásokat illeti. Különösen azok után, hogy az uniós támogatási igényre beadott pályázatot visszadobta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ). Mi lesz így a beruházással?
– Úgy tűnik, mégis sínen van a fejlesztés. Az NFÜ valóban nem volt első körben elégedett az elképzeléseinkkel, de nem dobta azokat a szemétbe, hanem a további fejlesztést igénylő kalapba tette. Így a november végi kormányülésen elfogadott 71-es listán már rajta van a szegedi kezdeményezés is. Összességében 6-7 milliárd forintos fürdőfejlesztésről beszélünk, ebből 3 milliárd az uniós támogatás. Az önkormányzat csak a városi fürdő területét viszi a projektcégbe, a cechet – ahogyan a beruházás mellé tervezett szállodafejlesztés 1,5 milliárdos költségét is – mi álljuk.
– Ez utóbbi feltehetően az Ön érdekeltségébe sorolt Hunguest Hotels „bulija” lesz. Azé a szállodaláncé, amelynek egy ideje Gergényi Péter, a közelmúltban leváltott budapesti főkapitány a biztonsági főnöke. Hogyan esett a választása éppen egy bukott főrendőrre?
– Gergényi Pétert nem a szakma, hanem a politika buktatta meg. Egyébként a főkapitányi posztokat mindig is politikai alapon töltötték be, és a legtöbb esetben a leváltások sem szakmai hátterűek: a politika előbb-utóbb a tehetséges rendőröket is likvidálja ebből a pozícióból. Ahogyan a Hunguest Hotels növekszik, úgy van mindinkább szükség egyfajta belső védelemre. A külföldi terjeszkedésnél pedig szintén speciális szakértelmet igényel, hogy más típusú biztonsági kockázatokkal is számolni kell.
– Előfordulhat, hogy „más típusú kockázatok” a XI. kerületi önkormányzattal közös Kopaszi-gát/Lágymányosi-öböl projektnél is felmerülnek. Legalábbis úgy hírlik, egy helyi fideszes képviselő az ügyészségen tett feljelentést különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával ismeretlen tettes ellen.
– Ezt a politikai támadást méltánytalannak tartom. Az ügylet büntetőjogilag és üzletileg egyaránt tiszta, mind az önkormányzat, mind a mi részünkről. A hűtlen kezelés gyanúja legfeljebb az eladót, azaz az önkormányzatot érinthetné, de meggyőződésem, hogy ezzel a konstrukcióval a kerület nagyon jól járt. Amúgy meg furcsállom, hogy a szerződéssel csak így utólag támadt problémája néhány politikusnak. Egy hosszú évek óta elhanyagolt, minősíthetetlen állapotú területért, amelyet bevitt a közös cégbe, az önkormányzat egy gyönyörű közparkot kapott, és keresett 2,1 milliárd forintot. Az önkormányzati terület többsége nem beépíthető, hanem közpark funkciót szolgál, ezért alacsonyabb értéken került a közös cégbe. Ezt a területet a kerület önerőből nem tudta volna rendezni, ma is szennyezett, lerobbant telekként csúfítaná Budapestet. Erre egy helyi képviselő most azt állítja, kaphattak volna érte többet is. Ha így van, akkor annak idején oda kellett volna adni egy másik befektetőnek. Gondolom, arra alapozza a felvetését, hogy „rengeteg ajánlattal” keresték meg őket, és az önkormányzat nem a legelőnyösebbet választotta ki ezek közül…
– Lehet, hogy akkoriban még nem álltak sorban a befektetők, de az idén tavasszal már kapósabb volt a Kopaszi-gát és környéke. Sajtóértesülések szerint a rendezett területért – helyesebben az a fölött diszponáló cég 75 százalékáért – májusban legalább 22 milliárd forintot fizetett egy portugál befektetői csoport. Nem érez aránytalanságot eme summa és az önkormányzatnak fizetett 2 milliárd között?
– Ma persze kevesen emlékeznek arra, milyen volt a terület 2003 végén, amikor a projekt ötlete megszületett. Az önkormányzati telek jó része – emlékszem a vagyonmérlegre – sás, nád, vízfelület, valamint bontandó bódésorok, kármentesítésre váró szeméttelep volt, ahol pakurás hordókat is találtunk. De akadt ott középkori temető, repülőroncs és fel nem robbant bombák sora a második világháborúból. Emellett 40 hajléktalan család lakta a gátat. Sokan az öbölbe vontatott stégeken, elképesztő körülmények között éltek. Nekik megfelelő lakókörülményeket biztosítottunk. A terület teljes rendezésére, további területvásárlásokra mintegy 6 milliárd forintot költött az Arago, e summát fele részben tőkeemelések, fele részben hitelek formájában kapta meg az önkormányzattal közös cég. Az Arago viszont egy rendezett, jóval nagyobb értékű területet vitt be már a kezdet kezdetén a cégbe. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az említett vételárról bizonyosat csak én és a vevő képviselői tudhatnak, minden más csak találgatás. Konkrét információk híján „vádlóim” azt sem tudják, valójában, mit adtam el: a fejlesztést termékként értékesítettük számos mellékszolgáltatással, ami sokkal többet jelent, mint az Öböl Invest Kft. 75 százaléka. A vételár sem stimmel, és az sem, mit is értékesítettünk valójában.
– Nem lenne egyszerűbb elárulni a részleteket, tisztázni, mi is volt a portéka, s milyen árat kapott a területet birtokló Öböl Invest Kft. 75 százalékos üzletrészéért?
– Üzleti titkokat azért sem oszthatok meg Önökkel, mert az jelentős gazdasági hátránnyal járhat az érintett szereplők számára. Ráadásul még nem zártuk le a tranzakciót, például egyes környezetvédelmi rehabilitációs kérdéseknek nem értünk a végére.
– Az nem akadályozza a megállapodás véglegesítését, hogy nyomozati ügy lett az öböl projektből?
– Remélem, hogy nem fogja.
– Nem gondolja, hogy a kerületi szintű támadások hátterében kimondatlanul is az állhat, hogy Ön a baloldali kapcsolatait felhasználva valósította meg az ötletet?
– Az önkormányzattal közös cég, az Öböl XI. Kft. megalapítását, a felek viszonyát szabályozó szindikátusi szerződést, illetve az Arago későbbi kivásárlásának lehetőségét is tartalmazó dokumentumokat szinte egyhangúlag szavazták meg a helyi képviselők, köztük a fideszesek is. Ugyanígy elsöprő többséggel támogatta a közgyűlés a tőkeemelést, amelynek révén az Arago 50 százalékot szerzett a projektcégben. A harmadik legfontosabb döntést, amely szerint a maradék üzletrészt is értékesíti az önkormányzat már csak egyszerű többség támogatta. A képviselő-testület tehát minden tőkeemelésről tudott, és ismereteim szerint Molnár Gyula polgármester minden fejleményről tájékoztatta a testületet, menet közben soha nem volt ezzel semmilyen probléma. Az önkormányzat döntött tehát úgy, hogy értékesíti az üzletrészét.
– Ha ennyire zökkenőmentesen ment minden, mi késztette Önt az értékesítésre?
– Elfogyott a bátorságom. Összesen 400 ezer négyzetméternyi beépíthető területről van szó, ami barátok között is 80 milliárdos nagyságrendű projektértéket jelent. Ezt nem bírta volna tőkeerővel az Arago.
– Az nem játszott szerepet a döntésben, hogy a várakozásával ellentétben mégsem ott valósul majd meg a kormányzati negyed? Hiszen annak nyereségéből akár a további építési ütemeket is lehetett volna finanszírozni.
– Ma is meggyőződésem, a Kopaszi-gát környékének kiválóak az adottságai ahhoz, hogy kormányzati negyed épüljön itt. Eléggé szeparált, a víz miatt a belvárosi dugók nem okoznának problémát, tömegközlekedéssel már most elérhető, a 4-es metró Gellért téri megállója megépítésével pedig még közelebb lesz a városhoz. Pályáztunk, de csak egy nyertest hirdettek, és azok nem mi voltunk. Ám ha nyerünk, akkor is azt mondanám: egy Arago nagyságrendű cégnek nem szabad egyedül végigmenedzselnie egy ekkora beruházást. Ugyanakkor itt egy professzionálisan előkészített projektről van szó, készen vannak a tervek. Amennyiben a többségi tulajdonos úgy dönt, akár már jövő tavasszal megkezdődhetnek az építési munkák. Olyan szintű terveink vannak, amelyek az első lakás- és irodaépítések elvi építési engedélyéhez már elégségesek.
– A megmaradt 25 százalékos részesedés mire lesz elég az Aragónak a későbbiekben? Ezt hosszabb távon is megtartanák?
– Az utóbbira határozott igen a válasz. S hogy mire elég? A fontosabb kérdésekben egyfajta vétójogot tartottunk meg, igaz, a beépítési tervekről nagy vonalakban már megegyeztünk a portugál partnerekkel.
– A kormányzati negyed pályázati szakaszában a XI. kerület olyan döntést hozott, miszerint akár 55 méteres magasházak is építhetők a területen. Az új szabályok jócskán dobtak ugyan a telek értékén, ám ezért a döntésért cserébe az önkormányzat nem kért és nem kapott semmit.
– Nem volt a területen rendes közterületi szabályozási terv. Ennek elfogadása az önkormányzat dolga és érdeke, hiszen ebben szabályozza, milyen környezetet szeretne a területen. Visszakérdezek: Önök szerint az önkormányzatnak meg kellett volna zsarolnia a közös cégünket, miközben volt egy előre elrendezett ütemterv a beépítésről, és a közös munkát, valamint az értékesítés ütemét is a képviselőtestület által jóváhagyott szerződés szabályozta. A szomszédos utcákra is elfogadták a tervet. Az összes érintett ingatlantulajdonosnál kalapoznia kellett volna az önkormányzatnak, hogy a döntés nyomán növekedett az ingatlanok értéke, így abból fizessenek be a kerületi kasszába? |
|
