Büszkén őrizte függetlenségét 156 esztendőn át a Reuters hírügynökség. Alapszabályának arra a pontjára támaszkodott, amelynek értelmében egyetlen magánszemély sem birtokolhat 15 százaléknál többet a cég részvényeiből. Erre mi történt május 15-én? Egy 17,5 milliárd dolláros (8,7 milliárd font) – felerészben készpénzes, felerészben részvénycserés – tranzakció keretében a kanadai Thomson gazdasági és pénzügyi adatszolgáltató óriáscég felvásárolta a patinás brit hírügynökséget. Ráadásul úgy, hogy a létrejövő új vállalatban a Thomson családnak 53 százalékos részesedése lesz.
A Thomson, amely valaha lapkiadó cégként működött – egykor a londoni The Times kiadója is volt -, mára globális információszolgáltató, pénzügyi adatokkal kereskedő nagyhatalommá, sőt, a jogi és egészségügyi területen is fontos információforrássá nőtte ki magát, de mindmáig bevételeinek mintegy a négyötöde származik az észak-amerikai térségből. A globális hírügynökségként jegyzett, mértékadó Reuters éppen azt hozta a frigybe, amire a kanadai társaságnak a leginkább szüksége volt: az egész világra kiterjedő tudósítói hálózatát.
HELYCSERE A DOBOGÓN? A multinacionális médiapiac az elmúlt időszakban már jó néhány cégfelvásárlásnak és összeolvadásnak volt a színtere. E konszolidáció eredményeképpen e pillanatban 33 százalékos részesedéssel az amerikai Bloomberg vezeti az úgynevezett „munkaállomás-piacot” – vagyis a gazdasággal, pénzügyekkel, tőzsdével foglalkozó szakemberek egyharmadának számítógép-monitorján e cég hírei futnak -, míg a Reuters a maga 23 százalékával a második, a 11 százalékos Thomson pedig a harmadik. Azaz a most létrejövő Thomson-Reuters leelőzi a nagy amerikai vetélytársat.
Hiába azonban a piaci előretörés, ettől még gondok felhőzik a Reuters újságíróinak homlokát. „A Reuters a maga hosszú történetével, és az úgynevezett általános hírszolgáltatás terén nyújtott kiemelkedő teljesítményével, a hiteles, pontos, független hírszolgáltatással olyan céggé vált, amelyet az emberek mértékadónak fogadnak el. Most viszont sokan tartanak attól, hogy ahogyan a cég egyre inkább a globális pénzpiacokon dolgozók, vagy az azt irányítók számára létfontosságú piaci információkra, gazdasági, üzleti hírekre és elemzésekre helyezte át a hangsúlyt, idővel a Reuters általános hírügynökségi üzletága elsorvadhat” – enged bepillantást a hírügynökségi alkalmazottak aggodalmaiba Mark Gregory, a BBC világgazdasági elemzője. Tény, a brit hírügynökség roppant mennyiségű információval látja el a befektetőket, a bankokat és a médiát, ez utóbbi azonban – tehát a politikai hírszolgáltatás és a fotószolgálat – a Reuters üzletmenete szempontjából ma már messze nem elsődleges fontosságú. „A társaság 2006-ban két és félmillió hírt adott ki a média világából érkező előfizetőinek, köztük a világ 450 legnagyobb rádiós- és televíziós cégének, de mindez csak a bevételek 10 százalékát hozza a konyhára” – húzza alá Robert Peston, a BBC vezető gazdasági tudósítója.
A Thomson és a Reuters fúziójából létrejövő vállalat 49 ezer alkalmazottat foglalkoztat majd, és évi 12 milliárd dolláros forgalomra számíthat. A két hírszolgáltató társaság vezetői abban bíznak, hogy négy esztendővel az egyesülés után már évi félmilliárd dollárt tudnak majd megtakarítani a jelenlegi költségszinthez képest. Nos, ennek megfelelően a londoni Cityben a traderek többsége az újságíróktól eltérően is ítéli meg a Thomson-Reuters frigyet. Olyan kényszerűségnek tartják, amelynek előbb-utóbb be kellett következnie. Közéjük tartozik Bulkai Kristóf, a Griffin Capital alapkezelő cég portfólió menedzsere is, aki szerint a Bloomberg kihasználta, hogy volt egy nagy, behemót Reuters, amely rengeteg pénzt keresett a hírszolgáltatásával, és ezért nem is nagyon próbált idomulni a vásárlói igényeihez. Az amerikai rivális ezzel szemben megkereste a vevőit, megkérdezte, hogy milyen szolgáltatást szeretnének, és ha a kérést meg lehetett valósítani, meg is tette. „A pénzügyi életben dolgozók ma már úgy vannak vele, hogy ha valaki nincs rajta a Bloombergen, azzal nem is igen érdemes üzletet kötni. Úgy gondolom, a Reuters nagyon-nagyon lemaradt e mögött, és valamerre nyilvánvalóan lépnie kellett” – ad értékelést a Thomson és a Reuters egybekeléséről Bulkai.
MEGJÁRTÁK A POKLOT. A Reuters nehézkessége az elmúlt években már kezdte is megbosszulni magát. A társaság 2002-ben – 1984-es tőzsdei bevezetése óta először – veszteséggel zárta az évet. Ezt a mélypontot hároméves, igen radikális átszervezési időszak követte, aminek köszönhetően a cégnél már 2004-ben 197 millió fontnyi nettó működési profitot könyvelhettek el. Igaz, ehhez az is kellett, hogy Sir Christopher Hogg, az igazgatóságnak a korábbi átgondolatlan és erőltetett akvizíciókért felelős elnöke nyugalomba vonuljon, s helyét az Unilevertől „importált” ír Niall Fitzgerald vegye át. Az ő elnökösködése alatt nőtt meg Thomas Glocer vezérigazgató mozgástere, akinek ténykedését azonban jó ideje sokan bírálják. S aligha csupán azért, mert amerikai létére került a brit nemzeti intézménynek számító hírügynökség élére. A Reuters munkatársai felhánytorgatják neki, hogy tavaly minden tiltakozás ellenére potom 200 millió dollárért eladta egy befektetői csoportnak az Instinet nevű tőzsdei kereskedő platformot, amelyet aztán a vevők 11 hónappal később 1 milliárdért adtak tovább a japán tulajdonú Nomura pénzügyi szolgáltató óriásnak. Mi több, már akkor is ő volt a főnök, amikor 2002-ben 70 százalékot veszítettek értékükből a Reuters-részvények. Ennek ellenére a cégfúzióval éppen Glocer jár majd a legjobban. Ő lesz ugyanis az új Thomson-Reuters vezérigazgatója, ráadásul pénzpiaci szakértők szerint a két társaság egyesülése apropóján 25 millió fontos részvényvásárlási opció, valamint 2 milliós, hosszú távú célprémium formájában összesen 27 millió fontnyi egyszeri juttatásra számíthat.
A minap az amerikai elnökjelölti versengésbe is bejelentkező Michael Bloomberg, New York milliárdos polgármestere egyébként már többször jelezte, hogy előbb-utóbb el akarja adni a cégét. A brit The Economist ennek kapcsán úgy véli, a Reuters-Thomson összeolvadás értékének ismeretében most akár meg is nőhet a kedve a Bloomberg áruba bocsátásához. Mark Gregory szerint viszont ennek kevés a valószínűsége: „Lehet, hogy most tisztább képet kapott arról, mennyit is ér a cége, de azt feltehetőleg korábban is tudta. Ha eddig nem szabadult meg a Bloombergtől, noha New York-i polgármesterként már jó ideje szinte kizárólag a politikával foglalkozik, akkor nem hiszem, hogy ezt épp most akarná meglépni.”
