Nem volt zökkenőmentes az AIDS-tapasz magyar felfedezőjének hazatérése Amerikából. „A szállító cég elkeverte a labor teljes berendezését és a személyes holmimat is, így fél évet csúszott a költözés” – meséli Lisziewicz Julianna. Szerencsére végül megkerült az „elveszett konténer”, így október óta működhet a budapesti labor. A sokáig Amerikában dolgozó kutató új megközelítést talált az AIDS gyógyításához (lásd külön írásunkat). Ezt a tudást felhasználva fogott egy vadonatúj elven működő készítmény és egy szintén új gyógyszerbeviteli eszköz, a tapasz kifejlesztésébe és piacra vitelébe. A kutatások legnagyobb részét tavaly Amerikából „visszahozta” Magyarországra (Figyelő, 2006/1. szám). Jelenleg az MTA Kémiai Kutatóközpontja ad helyet a hat további partner bevonásával folyó, uniós és hazai pénzből összesen 1,4 milliárd forinttal támogatott biotechnológiai projektnek. Mintegy 50-60 millió dolláros (9-11 milliárd forintos) finanszírozást igényel a következő két-három évben a fejlesztés továbbvitele és a vakcinagyártás megkezdése nagyüzemi méretekben. A Lisziewicz Julianna és testvére, Lisziewicz Zsolt által megalapított Genetic Immunity (GI) Kft.-be ezért kockázati tőke bevonását tervezik; több lehetséges befektetővel is tárgyalnak az ügyben. Az üzem első lépcsőben évi egymillió adag vakcina előállítására lesz majd képes. A gyár megépítéséhez az Új Magyarország Fejlesztési Terv (régebbi nevén a második Nemzeti Fejlesztési Terv) keretében is igényelnének forrást.
Lisziewicz Julianna. Nem varázsszert, hanem törzskönyvezett gyógyszert ígér.Fotó: Lakos Gábor
TÖBB SZÁZ MUNKAHELY. A pályázat legkorábban ősszel kerülhet az elbírálók elé. A vezető szerint elképzeléseik teljesen egybevágnak a támogatandó célokkal. Kutatás-fejlesztési programról van szó, amely innovatív, tudásintenzív iparágat erősítene meg. Mi több, területén belül vadonatúj alkalmazott tudományágat hozna létre, amelyben a mai 60-80 helyett hosszabb távon több száz magasan képzett kutató dolgozna. A gyár a világpiacra szállítaná az AIDS kezelésére alkalmas vakcinát, illetve a DNS-alapú készítmények bőrbe juttatására alkalmas tapaszt. A kedvezőbb pályázati támogatási arányt figyelembe véve a gyártóbázist valamelyik vidéki nagyvárosban – Pécsett, Debrecenben, Miskolcon, Szegeden, Győrött vagy Székesfehérváron – építenék fel.
Korondán Gábor gyógyszerpiaci szakértő, a Market Diagnosis Kft. ügyvezetője szerint az a tény, hogy csak törzskönyvezett gyógyszerként kívánják piacra dobni a terméket, mindenképpen jó pontnak számít. Számos effajta szer készítője ugyanis – étrend-kiegészítőként vagy gyógyhatású szerként – idő előtt forgalomba hozza találmányát. E „csodaszerek” hatását azonban nem vizsgálják éveken át klinikai körülmények között, az engedélyezéshez csak azt kell bizonyítani, hogy nem ártalmasak az egészségre. Így ezek tudományos igazolás nélkül termelik a nyereséget a forgalmazónak, ami etikai szempontból aggályos. Lisziewicz Julianna azonban következetes. „Elképzelhető, hogy már ma is lehetne pénzt csinálni a HIV-terápiás vakcina értékesítéséből, én azonban a tudományból jövök, nem varázsszert szeretnék a világpiacra vinni, hanem egy elismert, törzskönyvezett és engedélyezett gyógyszert” – vallja a kutatónő.
Ehhez persze hosszú évek klinikai vizsgálataira van még szükség. Az idő pedig pénz, méghozzá rengeteg, különösen a gyógyszeriparban. Egy világcégnek fél-egymilliárd dollárjába kerül egy gyógyszer kifejlesztése. A GI Kft. alapítója szerint ugyanakkor a HIV-terápiára alkalmas DNS-immunkészítmény ennél kisebb befektetéssel is törzskönyvezett gyógyszerré válhat, többek közt azért, mert az AIDS gyógyításában nem muszáj sok ezer, vagy sok tízezer emberen elvégezni a klinikai vizsgálatokat.
FÁZISOK. Jelenleg a második fázisban tartanak az embereken végzett klinikai próbák. Tavalyelőtt a László Kórházban kilenc HIV-fertőzöttön, jelenleg pedig Amerikában és Svédországban félszáz főn vizsgálják az eljárás hatását. A GI alapítójának reményei szerint ezek jövőre befejeződhetnek, és még 2008-ban a harmadik fázisba, a szélesebb körű klinikai vizsgálatokba is belekezdhetnek. Ehhez azonban már szükség lesz a ma még csak tervezőasztalon létező gyárból kikerülő vakcinákra is. Az üzlet kockázatai így nem lebecsülendők. Ráadásul jelenleg az amerikai kormány (National Institute of Health – Lisziewicz korábbi munkahelye) mellett a GlaxoSmithKline, az Aventis, a Chiron és több komoly európai központ is folytat AIDS-elleni kutatásokat.
Korondán Gábor szerint óriási összeget igényel a gyógyszer kifejlesztése, és elúszhat a teljes befektetés. Ugyanakkor Lisziewicz Julianna szerint a legtöbb megoldás a megelőzésben hatékony, míg a GI eljárása kizárólag a kialakult HIV-betegség kezelését célozza. Éppen ezért klinikai sikere esetén a piaci sikernek is kiválóak az esélyei. A gyártóbázis – az eljárásból adódóan – nem csupán az AIDS elleni gyógyszer, hanem mindenféle DNS-immunterápián alapuló megoldás fejlesztésére és előállítására alkalmas lesz. A kutatónő legfeljebb abban lát kockázatot, hogy a megtérülés pár évvel kitolódhat.
Becsapós módszer
Lisziewicz Julianna még a rendszerváltás környékén kezdett dolgozni az amerikai főváros mellett, a szövetségi kormány által finanszírozott National Institute of Health (NIH) kutatóintézetben, ahol a rákbetegségekkel kapcsolatos víruskutatásokat vezette. Tizenkét évvel ezelőtt alapított saját céget, miután egyedülálló DNS-immunterápiás kutatásokba fogott. Ezek lényege, hogy nem hagyományos kémiai vegyületekkel kezelik a betegségeket, hanem a bacilusok és vírusok DNS-struktúráját másolják le, majd ezt kémiai alapú nanorészecskékkel kombinálják. Az így kapott vakcina hatóanyaga hasonló szerkezetet mutat, mint a kórokozó sejt. Ezt egy speciális tapasszal, a DermaPrep névre keresztelt termékkel, a bőr alsóbb rétegeibe juttatják. A hatóanyag nem a véráramba, hanem az immunrendszer központjába, a nyirokszervekbe kerül.
A szervezet védekezőmechanizmusát az újfajta hatóanyag „becsapja”, de egyúttal megtanítja az igazi kórokozó elleni védekezésre is. Magyarországon nem csak HIV-terápiára, hanem allergia elleni hatóanyag fejlesztésére, illetve érelmeszesedés elleni kutatásokban is kísérleteznek a Lisziewicz által felfedezett DNS-immunterápiával, s a rákkutatásban is vizsgálják az alkalmazási lehetőségeit.
