Kitelepítés

Olyan jól jövedelmez, hogy az szinte már illegális – ragadtatja el magát egy magyarországi kereskedelmi vállalkozás vezetője a szlovákiai leányvállalatukról szólva. Nevét nem szeretné nyomtatásban viszontlátni, mert nincs szüksége irigyekre és kekec adóellen-őrökre. Úgy tudja, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) különösen éberen figyel azokra a cégekre (és tulajdonosaikra), amelyeknek van Szlovákiában érdekeltsége. Ezt a vélekedést azonban a Figyelő kérdésére az adóhivatal nem erősítette meg, rámutatva: azt sem tudják, hogy egy adózó folytat-e adóköteles tevékenységet külföldön, miután bejelentette magyarországi székhelyének, telephelyének megszüntetését. Arra azonban a válasz nem tért ki, hogy mit tesznek, ha egy cég nem szűnik meg itthon, csak éppen Szlovákiában is alapít leányvállalatot. Mindenesetre leszögezték, arra vonatkozóan sem rendelkeznek adatokkal, hogy a cégek kitelepülése miatt mennyi adóbevételtől esik el az állam.

Híd Pozsonyban. Határokon átívelõ üzleti érdekek.

EGYSZERŰSÍTÉS. Északi szomszédunknál az utóbbi években annyival egyszerűbbé vált a vállalkozói lét, hogy egyes vélemények szerint tömegesen települnek át a határ túloldalára a hazai vállalkozások. Ráadásul a szlovák kormány szeptembertől tovább egyszerűsíti a mikrovállalkozások alapítási szabályait. Igaz, ezek csak egyetlen tevékenységi kört jegyeztethetnek majd be, de ez aligha szegi kedvét azoknak a kisebb magyar cégeknek, amelyek mostanában készülnek Pozsonyba, vagy a határ menti nagyvárosok valamelyikébe költözni.

Pontos adatok nem állnak rendelkezésre arról, hány magyar cég működhet ma Szlovákiában. Itthoni becslések szerint számuk 10 ezer körülire tehető, Szlovákiában azonban az 5 ezret is túlzásnak tartják. A pozsonyi Új Szó megállapítása szerint a dél-szlovákiai városokban – Párkányban, Komáromban vagy Dunaszerdahelyen – nem tapasztalni, hogy munkahelyek százai létesültek volna a magyar befektetők megjelenése nyomán. Robert Merva, a szlovák központi adóigazgatóság illetékese a lap érdeklődésére közölte: a helyi adóhivatalok kimutatásában sem mutatkozik ugrásszerű növekedés. A leginkább szóba jöhető déli járásokban tavaly csupán enyhén emelkedett a magyar érdekeltségű vállalkozások száma. Erős a gyanú, hogy nagy részük csupán papíron működik, valódi tevékenységüket továbbra is Magyarországon fejtik ki, ám Szlovákiában adóznak, amivel erőteljesen csökkenthetik a költségeiket. A Figyelő által megkérdezett, Szlovákiában működő, vagy a kitelepülést fontolgató vállalatvezetők ugyanakkor egybehangzóan állítják, hogy nem lehet falból céget alapítani, fenntartani a szomszédban. Viszont néhányan megjegyezték, hogy ha a kinti társaság egyébként mindenben megfelel a szlovák törvényeknek, akkor akár egyetlen alkalmazott nélkül is lehet valakinek jól jövedelmező cége, vagyis jogi kiskapuk a határ túloldalán is akadnak.

Akárhogyan is, az utóbbi hónapokban mintha kriminalizálódott volna a szlovákiai cégalapítás. Azok a tanácsadók, ügyvédek, ügyviteli szolgáltatók, akik egy évvel ezelőtt is még készségesen, nyíltan beszéltek tapasztalataikról (Figyelő, 2006/5. szám), az ottani szabályozás előnyeiről, ma udvariasan elhárítják az érdeklődést. „Nem kellene felhívni a figyelmet erre a jelenségre” – mondja az egyik ügyvédi és könyvelőiroda vezetője. Nekik is van már Pozsonyban képviseletük. Azt követően telepedtek meg ott, hogy egyre több hazai ügyfelük alapított kint céget. Akkoriban úgy tartották, hogy elsősorban olyan közepes méretű szolgáltatóknak éri meg a kitelepülés, amelyeknél a tevékenység szempontjából mindegy, melyik közép-európai országban működnek. Ilyenek például a könyvelővállalkozások.

Két-három évvel ezelőtt különösen vonzóvá tette Szlovákiát, hogy bőven akadt jól képzett, magyarul beszélő munkaerő. A helyzet azóta megváltozott. Az ottani munkaerő-közvetítők azt mondják, miután Szlovákiában magyar fizetésből élni jobb, tömegesen járnak át a határ menti régiókból hozzánk dolgozni (Figyelő, 2007/12. szám), ezért a túloldalon ma már problémás megfelelő alkalmazottakat találni.

KULCSKÉRDÉS. Az egyik legfontosabb ok, amiért a magyar cégek mégis sorban állnak szlovákiai cégük bejegyzésére várva, az az egykulcsos adórendszer. „A szlovák áfa és a nyereségadó is 19 százalék, az osztalék után pedig nem kell adózni” – sorolja az előnyöket Csente Zsuzsanna, az ügyviteli szolgáltatásokat nyújtó, komárnói Profi-T s.r.o. ügyvezető igazgatója. Az egyik éppen most kitelepülő magyar informatikai társaság vezetője úgy számol, hogy egyszeriben 26 százalékkal nő az eredményük a költözéstől. Az pedig már csak hab a tortán, hogy nincs helyi iparűzési adó, alacsonyabb a minimálbér és a bérhez kapcsolódó járulék, illetve kedvezőbb feltételekkel kaphatnak különböző juttatásokat a cégvezetők. „Komárno térségében a magyarországinál 60-70 százalékkal olcsóbbak az ingatlanok” – említ egy további okot a költözésre Csente Zsuzsanna. Mindezek mellett például egyszerűbb és lényegesen olcsóbb a cégautó beszerzése és tartása. Egy normál kombit is el lehet számolni haszonjárműként, s így a vételárból, illetve az üzemanyag- és alkatrészköltségből is visszaigényelhető az áfa. Magyarországon két éve megszűnt ez a lehetőség.

„Minden olcsóbb Szlovákiában” – ad sommás magyarázatot egy korábban a határ mentén működő gépipari társaság tulajdonosa arra, miért költöztette át az üzemét, alig 50 kilométerrel távolabbra. A cégalapítás díja egy átlagos ügyvédnél, ügyvédi irodánál töredéke a hazainak. „Egy kft. esetében 35 ezer korona, vagyis 240 ezer forint körül van a cégalapítás teljes költsége, az ügyvédi munkadíjjal és az illetékekkel együtt” – jelzi a Profi-T ügyvezetője. Ráadásul maga a procedúra és a feltételek is egyszerűbbek. A kft.-k esetében például 200 ezer korona a minimális alaptőke, azonban ezt nem kell a bankszámlán tartani, elég egy közjegyző által hitelesített nyilatkozat ennek meglétéről. Miután megvan a cég, olcsóbb a működtetése is: átlagosan akár 30-40 százalékos költségcsökkenés is elérhető, havi 90-100 ezer forintból fenntartható egy közepes méretű társaság.

Ugyanakkor nem kizárólag a kisebb közterhek szólhatnak a költözés mellett. „A hazai előírások és az adóhivatali gyakorlat miatt folyamatosan úgy 400 ezer eurót kellett az államnak hiteleznünk” – említi, szintén szigorúan névtelenül, egy hazai élelmiszer-kereskedelmi társaság vezetője, aki már három éve Pozsonyba helyezte át cége központját. Exportőrként folyamatosan áfa-visszaigénylők voltak, a visszatérítésre viszont a legjobb esetben is vagy 100 napot kellett várniuk, ami évi 2 milliárd forintos forgalom mellett legalább 150 milliós folyamatos kinnlevőséget jelent. A kitelepüléssel ez azonnal megszűnt, nem kellett banki forrásból finanszírozni tovább a forgalmi adót, a pénzt másra fordíthatták. Ha ma mérlegelnék a költözést, akkor fontos érv volna, hogy az év elején bevezetett adóváltozások itthon 10-15 százalékkal növelték a bérterheket akkor is, ha az alkalmazottak javadalmazása változatlan maradt. A jövedelmek magyarországi kimagasló adóterhelése szintén a szlovákiai cégalapítás mellett szól. Ám a kint működő vállalkozások vezetői megosztottak a tekintetben, hogy meddig élvezhetik a kedvező szlovákiai körülményeket. A többség arra számít, hogy ebben a kormányzati ciklusban nem változtatnak az adószabályokon.