A vizes élőhelyek érintetlensége, ökológiai egyensúlya közvetve és közvetlenül is alapvetően befolyásolja a földi életet – mondta a FigyelőNetnek Sallai Róbert, a vizes élőhelyek védelmét középpontba állító Nimfea Egyesület elnöke.
Az emberi tevékenység erősen rombolja a kényes egyensúlyú ökológiai rendszert, amely ha megbomlik, a vizek kémiai állapotának megváltozását eredményezi, miközben világszerte égető probléma, hogy fogy a bolygó édesvízkészlete.
Nem csak a szépségéért fontos
Feltöltődés
Fontos problémát jelent a vizekbe jutó, az emberi tevékenységből származó hatalmas mennyiségű szervesanyag. Ennek túltengése eutrofizációt – a növények túltengését –, végső soron mocsarasodást, az állóvizek feltöltődését jelenti. A folyamat messze túlmutat a tavakban élő fajok védelmén.
Ebben az összefüggésben jól látszik, hogy a természetvédelem célja nem muzeális értékek védelme, hanem a természeti egyensúly megőrzése, amely az ember túlélésének is záloga – fogalmazott a szakember. A vizes élőhelyek indikátorként működnek, állapotuk fontos jelzést ad arról, hogy mennyire fenntartható a környezet jelenlegi terhelése, kihasználása – tette hozzá.
A vizes élőhelyet fenyegető másik veszély a folyószabályozás: a Tisza XIX. századi szabályozásakor a kanyarokat levágták, hosszát jelentősen lerövidítették, a folyót árvízvédelmi töltések közé szorították. A természetesen kialakult életközösségeket hihetetlen módon megcsonkították. A vízierőművek is rontják a helyzetet: a mesterségesen duzzasztott víz, a gátak alatti feltöltődés nem kedvez az élőlényeknek – emelt ki néhány témát Sallai.
Fókuszban a túlhalászás
A világnap vezértémája idén a vizes élőhelyek és a halászat kapcsolata: egymilliárd ember számára a hal az állati fehérje legfőbb vagy egyetlen forrása. Ezért ijesztő a tény, hogy jelenleg a világ kereskedelmileg jelentős tengeri halállományának 75 százalékát, illetve a legtöbb édesvíz halállományát is túlhalásszák. A halászat mértéke éppen a biológiai tűrőképesség határát súrolja, a nem fenntartható módon működő halászati üzemek gyakorlata egyre komolyabb veszélyt jelent a vízi ökoszisztémákra – olvasható a Nimfea Egyesület honlapján.
26 Magyar helyszín
A part menti és az édesvízi élőhelyek kulcsszerepet játszanak a halállomány és a halászterületek fenntartásában, kezdve a nagyüzemi, kereskedelmi termeléstől a mindennapi megélhetésükért dolgozó halászokig. Ugyanígy pótolhatatlan szerepet töltenek be számos tengeri faj szaporodó és ivadéknevelő helyeként.
Az egyezmény értelmében vizes területnek tekintendők azok az akár természetes, akár mesterséges, állandó vagy ideiglenes mocsaras, ingoványos, tőzeglápos vagy vízi területek, amelyeknek vize álló, áramló, édes, félédes, sós, ideértve azokat a tengervízterületeket is, amelyek mélysége apálykor nem haladja meg a hat métert, valamint az időszakosan kiszáradó szikes tavak. Hazánk mintegy 200 ezer hektárnyi, 26 külön megnevezett vizes élőhellyel szerepel a listán: ilyen többek között a Balaton, a Fertő-tó, a Hortobágy, Gemenc.
Ramsari Szerződés
1971. február 2-án írták alá, 1975-ben lépett hatályba a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekkel kapcsolatos nemzetközi szerződés (Ramsari Szerződés). Jelenleg 153 állam tartozik az egyezmény részes felei közé, hazánk 1979-ben csatlakozott. A nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek listáján ezerötszáznál több terület, mintegy 150 millió hektár kapott helyet az elmúlt évtizedekben.
