Megdöbbenéssel vegyes tisztelettel figyeli az üzleti világ az SCD Holding tevékenységét, azét a cégét, amely az utóbbi két évben megvette az összes (!) korábban állami tulajdonú Balaton-környéki kempinget (Figyelő, 2005/29. szám). A 22 kempingben, amelyek összterülete mintegy 177 hektár, százmilliárdos fejlesztést terveznek.
Az SCD eredményesen lobbizott a balatoni rendezési tervet szabályozó 2000. évi CXII. törvény (a Balaton-törvény) módosításáért. A november közepén elfogadott új szabályozás értelmében az önkormányzatoknak lehetőségük lesz módosítani a partközeli területek beépítési korlátain: a vízparti telkek beépíthetőségét az eddigi 10 százalék helyett 15 százalékban maximálták. Ugyanakkor lehetőség van arra, hogy a telektulajdonos (például a kempingeket tulajdonló SCD) kisajátítás keretében átengedjen egy 30 méteres parti sávot – egy úgynevezett közhasználati parti sétányt – az önkormányzatnak, ami által a megmaradó telekterület beépíthetősége drasztikusan megnő. Az eddig helyben engedélyezett 8-10 százalék (a part menti kempingek esetében 4 százalék) helyett akár 25-30 százalékos beépíthetőséget is elfogadhat az adott önkormányzat.
Az SCD kommunikációs vezetője, Elkán Péter szerint minden parti település közös érdeke volt a szabályok megváltoztatása, hiszen a vendégek száma évről évre csökken a Balaton mentén, így nagy szükség van a turisztikai célú beruházásokra, fejlesztésekre. Az SCD csoport 22 kempingje területén 28 különféle létesítményt építene. Az erre vonatkozó koncepciót a KPMG nemzetközi tanácsadó cég szakértőivel közösen dolgozták ki. Először januárban egy konferencián mutatják majd be az érintett önkormányzatoknak és az érdeklődőknek a részleteket.
Elkán Péter szerint a szabályok változásával akár felére is lerövidülhet a 10-15 évre tervezett nagyszabású beruházási program. Amelynek eredményeként a Balaton-környéki önkormányzatok és az állam évi 8-9 milliárd forinttal több adóbevételre számíthatnak, és 1500-1800 új munkahely létesül. Áttételesen viszont akár 5-6 ezer új álláshelyet is teremthet a látványosan megnövekvő turisztikai kapacitás. Az SCD ugyanakkor az önkormányzatokkal szoros együttműködésben, s a környezeti szempontokat figyelembe véve dolgozna. Nem kíván például lakóingatlanokat vagy apartman-házakat építeni, kikötőket viszont több helyen fejlesztene, de a részleteket csak az említett konferencián osztják majd meg a nyilvánossággal.
TŐKEKÉRDÉSEK. Nyitott kérdés, hogy a százmilliárdos nagyságrendűre ígért balatoni projektfejlesztések során mire lesz elegendő az SCD tőkeereje. A tavalyi mérleg és eredménykimutatás szerint meglehetősen gyorsan erősödő cégről van szó: a 2004-ben még negatívban tanyázó üzemi eredmény (nyilvánvalóan a kempingek konszolidálása nyomán) 1,28 milliárd forintra javult, de adózott eredmény szinten is hasonló folyamatok tapasztalhatók (lásd a táblát). Szinte a semmiből nőtt 4 milliárd forint fölé a saját tőke is. A cég tényleges vagyona pedig az ingatlanok átsorolása kapcsán rendkívül megugorhat, ami nagyban segíti az ingatlan-beruházások megvalósíthatóságát.
Az eddigi kempingek beépíthetőségének növekedésével ugyanis szépen megemelkedett a földterületek értéke. Így már érthető az a kijelentés, miért lehet a tervezett 10-15 év helyett akár már fele annyi idő alatt végigvinni a beruházási programot. A nagyobb értékű telkek ugyanis sokkal nagyobb mozgásteret adnak a holding számára. Ugyanakkor a mérlegek tanúsága szerint a csoport hitelállománya igen magas volt 2004-ben és még 2005-ben is. A kempingek nyereségtermelő képessége – a számokból ítélve – évi bő egymilliárd forint. Ám a csoport tőkeigényét mutatja, hogy a nem sokkal korábban megvásárolt Interfruct cash and carry ingatlanjait eladták, majd azokat visszabérelve üzemeltetik tovább a kereskedő céget (Figyelő, 2006/44. szám).
A hitelek nagy aránya miatt nem mellékes, milyen tőkeerejű tulajdonosok sorakoznak a háttérben. Fél tucat üzleti nagyágyú neve merül fel – Csányi Sándortól kezdve Demján Sándoron át Leisztinger Tamásig, de több izraeli ingatlan nagybefektető is szóba kerül egy-egy partin, amikor a vállalkozói világ krémje összejön. A cégnél viszont a leghatározottabban cáfolják, hogy efféle nagyhal lenne jelen a tulajdonosi körben.
A cég közlése szerint három magyar magánszemély és egy londoni fiókcég a holding tulajdonosa. A főtulajdonos cég, az SCD Group Management (SCD GM) Kft. üzletrészének több mint fele Jászai Gellérté, az igazgatóság elnökéé. Vele együtt Tomcsányi Gábor, a holding vezérigazgatója és Bajka Zoltán debreceni közgazdász-vállalkozó tulajdonolja a holding mögött álló SCD GM Kft. 81 százaléknyi üzletrészét (lásd az ábrát), a fennmaradó 19 százalék pedig a londoni bejegyzésű fiókcég, az SCD UK Ltd. birtokában van. Az angol cég mögött egy John J. Sturgeon nevű ügyvéd áll, akit egy korábbi nyilatkozatában kockázatitőke-befektetőként aposztrofált az SCD vezetése.
A cégbírósági adatokból kitűnik, hogy a nagyszabású terveket az OTP finanszírozza. A tavalyelőtti mérleg tanúsága szerint az SCD Holding Zrt. 2004 júniusában közel 2,5 milliárd forintnyi euró alapú hitelt vett fel az OTP-től, s ugyanekkor vásárolta meg a déli parti kempingeket tömörítő Siotour Rt.-t az állami vagyonkezelőtől 3,12 milliárd forintért. A hitelszerződés 2,25 százalékkal az Euribor kamatszint felett köttetett, másfél év türelmi idővel. Mi több, egy 7,8 millió eurós (mintegy 2 milliárd forintos) OTP-hitel is szerepel a holding mérlegében.
A Siotourra felvett kölcsönt, amely a fenti 2,5 milliárdnak csak egy része, nemrég visszafizette a holding, de az OTP-vel továbbra is szoros a kapcsolat. Az SCD tavaly lízingcéget hozott létre. Az önerő nélküli lakáslízing termékekre építő társaságban tavaly novemberben 210 millió forinttal emelt tőkét az OTP, amely ezzel 75 százalékos részesedést szerzett. Az idén júliusban a bank a fennmaradó 25 százalékos részvénycsomagot is megvette az alapító SCD-től. A céget azóta OTP Lakáslízing Zrt. névre keresztelték. Úgy tudni, e társaság gyors növekedésének finanszírozásához már nem nyújtott biztos hátteret az SCD-csoport.
Belendült a Balaton-lobbi
Közös törvényjavaslatban terjesztette elő február elején négy parlamenti párt egy-egy fontos, a Balaton környékén nagy befolyással bíró politikusa a part menti telkek beépítési korlátozásait lazító törvényjavaslatot. Az aláírók közt találjuk az MSZP-ből Nagy Jenőt, aki a füredi Annabella és Marina szállodák igazgatója. A Fidesz részéről Lasztovicza Jenő veszprémi képviselőt sikerült megnyerni, ő a városi védelmi bizottság elnöke. A legfontosabb MDF-es „Balaton-politikus”, név szerint Herényi Károly is az ügy mellé állt. A javaslattevők közt szerepelt Mézes Éva fonyódi orvosnő, SZDSZ-es képviselő is, aki utóbb májusban már nem jutott be a parlamentbe. Februárban, a választások előtt végül nem sikerült a törvénymódosítások közé betuszkolni ezt az új szabályt, az ugyanis a bizottsági szakaszból nem jutott tovább.
A lobbitevékenység kapcsán nyáron képbe került Medgyessy Péter volt miniszterelnök is, aki a Heti Válasz cikke szerint az SCD-től vásárolt vízre néző telket Zamárdiban, egy OTP/SCD-s vezető és az SCD vezérigazgatójának szomszédságában (s a 70 millió forintra becsült ingatlant nem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában). A volt miniszterelnök neve azonban az ominózus törvényjavaslattal nem hozható összefüggésbe.
Néhány héttel ezelőtt ugyanakkor érdekes körülmények közt született meg a törvénymódosítás. A beépítési korlátozások lazításáról szóló szabályt egy egészen más törvény alkotásának menetébe gyömöszölték bele: a szentkirályszabadjai reptér és egy hulladéktároló építése miatt szükségessé vált módosításba. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság szocialista elnöke az egyik utolsó, e törvénnyel kapcsolatos bizottsági ülésen húzta elő a februárban félretett javaslatot. Ami azonban a legérdekesebb: Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter környezetvédelmi okokra hivatkozva úgy nyilatkozott, hogy a kormány nem támogatja ezt a javaslatot. Ennél azonban nagyobb súlya volt a négy párti közös indítvány tényének, s mindössze 14 ellenszavazatot kapott a részletes vitát lezáró voksolásban a törvény, a végszavazás pedig szinte egyhangú volt.
