Egy foglalkoztatottra jutó munkaerõköltségek, 2005, ezer euróban (Forrás: European Comission, AMECO)
Az összes és vállalati k+f ráfordítások a GDP arányában, 2004, százalékban (Forrás: Eurostat)
A Gazdaságkutató Zrt. a Microsoft Magyarország Kft. támogatásával versenyképességi évkönyvet készített, melyet a közeljövőben évente szeretnének kiadni – jelentette be Vértes András a GKI Zrt. elnöke. Az évkönyvvel egy helyzetképet szeretnének adni az ország helyzetéről – tette hozzá. Ehhez kapcsolódóan hozzáfűzte, hogy negyedévente versenyképességi index közlésére is készülnek.
Magyarország nemzetközi összevetésben versenyképes gazdaság, de keveset költ kutatás-fejlesztésre és innovációra, különösen a vállalati ráfordítások maradnak el a versenytársakétól – mondta a GKI elnöke a kiadvány tartalmára utalva.
Mint mondta: a GDP 1999-2005 közötti átlagos növekedési rangsorában Magyarország 4,1 százalékos adattal dobogós helyen szerepel. A vásárlőerő paritáson mért, egy főre jutó GDP-t nézve pedig Magyarország 1996-2005 között a leggyorsabban felzárkózó közép-kelet-európai ország, hiszen a régi, 15 tagú Európai Uniós tagországokat 100-nak véve, Magyarország 45 százalékról 57 százalékra jött fel – közölte a GKI elnöke. Vértes azonban rámutatott arra, hogy míg a szubjektív versenyképességi mutatók közül például az üzleti mutatókban jól állunk, az állami szolgáltatások terén nagyon el vagyunk maradva.
Csak az emberi tudással versenyezhetünk
A kutató felhívta a figyelmet arra, hogy bár Magyarország világviszonylatban olcsó, az egy foglalkoztatottra jutó munkaerőköltségek tekintetében, a régión belül már relatíve drágának számítunk az évi 12,55 ezer euróval. Ebből pedig az is következik, hogy a jövőben a régiós az olcsó bérű országok munkabérével már nem, de az emberi tudással még tudnánk versenyezni – hangsúlyozta Vértes.
A feldolgozóiparban a fajlagos munkaerő költség (unit labour cost) Magyarországon az EU 15-ök átlagával párhuzamosan halad – mutatott rá Vértes. A GKI elnöke elmondta, hogy a gyors termelékenységnövekedés a nagyarányú külföldi tőke beáramlásának volt köszönhető.
Nem támaszkodunk a tudásra
A magyar exportpiac növekedése szintén gyors – mondta Vértes -, de ez csak akkor válik igazi versenyképességi tényezővé, ha azt saját forrássá tudja az ország alakítani. A kutatásból azonban kiderült, hogy bár a beáramló tőke által meghatározott ipari, pénzügyi, kereskedelmi szektor hatékony, jól alkalmazkodik a globális piaci kényszerekhez, egyelőre nem támaszkodik eléggé hazai tudásra (a hazai klaszterek fejletlenek, a vállalat-kutatóhely együttműködések ritkák).
Az üzleti környezet kevéssé innovációbarát. Így összességében nem meglepő, hogy az új tudás hasznosulása (az új termékek aránya, a szabadalmak száma) messze elmarad a nemzetközi átlagtól. Mindez arra mutat, hogy az emberi tőkét nem eléggé fejlesztjük, és nem használjuk jól ki – hangsúlyozta Vértes. Az állami szolgáltatások jószerével nem versenyképesek, a mikro- és kisvállalkozások többsége pedig nem piacképes.
A versenyképességet befolyásoló mutatók közül hosszú távon a GDP arányában mért összes (valamint vállalati) kutatás-fejlesztési ráfordítás döntő lehet, és ebben az összehasonlításban Magyarország 0,89 (0,37) százalékos mutatója igencsak elmarad Finnország 3,47 (2,43) százalékos mutatójától, akárcsak az Európai Unió régi 15 tagjának 1,92 (1,24) százalékos átlagától – jelezte Vértes. Ez a lemaradó országok jellemzője – jegyezte meg.
Az ír modell nem pálya
A szakember ezzel kapcsolatban kitért arra, hogy Magyarországnak nem az ír példát, hanem az észak-európai modellt kellene követnie. Ezt a kijelentését kérdésre válaszolva egyrészt az ír modell olyan aspektusaival indokolta, amely Magyarország esetében nem áll fenn (például nem angol anyanyelvű a lakosság, nem rendelkezik nagy mennyiségű, az országból elvándoroltak által felhalmozott és az anyaországba potenciálisan visszaáramló tőkével, illetve az ország sajátos, az európai és amerikai kontinens közötti elhelyezkedése). Másrészt pedig Vértes rámutatott az ír példa fonákjára, az alacsony K+F ráfordításra (ami Magyarország szempontjából fontos húzóerő lehetne) és a rossz felsőoktatásra. A GKI elnöke szerint ez a modell csak egy átmeneti fejlődést adna Magyarországnak, hosszú távon azonban nem lenne „kifizetődő”.
Ma, az EU-ban is általános vélemény, hogy az észak-európai modell a járható út, az képes Európát az Egyesült Államokhoz felzárkóztatni. Magyarország szempontjából a finn példa lehetne egy alternatíva, bár Vértes itt megjegyezte, hogy a finneknél sokkal kommunikatívabb a kormányzati politika és működik egy parlamenti bizottság, az úgynevezett jövő bizottsága, amely az ország versenyképességét és fenntartható gazdaságát figyeli és a gazdasági környezet változását tanulmányokkal mutatja be.
Az oktatás kulcskérdés
A Versenyképesség 2006 című kiadvány megállapítja: azok az országok képesek hosszú távon gyorsan növekedni, amelyek versenyképességüket nem az alacsony költségekre, hanem a termelékenység növelésére, az innovációra és a korszerű technológiák alkalmazására építik, ezt tudatosan támogatja a gazdaságpolitika, és mindehhez alkalmazkodik a képzési, oktatási rendszer is – fogalmazott Vértes.
Vityi Péter a Microsoft Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója szerint fontos lenne, ha a versenyképességről nem csak a makroadatok tükrében beszélnénk, hanem néha ebből kitekintve más aspektusokból is megvizsgálnánk azt. Erre példaként a képzést és az informatika fontosságát emelte ki. Magyarország esetében az előbbi azért nem lehanyagolható kérdés, mert ha ezen a téren nem változik semmi, akkor az az ország versenyképességébe kerülhet – jegyezte meg az ügyvezető igazgató.
