Mítosz és bizarr összeesküvés-elméletek logikus láncolata, amelyek középpontjában az a bizarr felvetés áll, hogy Mária Magdolna a keresztre feszítéskor szíve alatt hordta Jézus gyermekét. A Da Vinci-kód mögött 40 millió lelkes olvasó áll. Sokan azt állítják, Dan Brown azzal a szándékkal írta a könyvet, hogy film készüljön belőle, és a film természetesen el is készült. A Da Vinci-kódban mindenki benne akart lenni – a párizsi forgatások megkezdése előtt Jacques Chirac fogadta a rendezőt és a producert, és nem is túl diszkréten azt firtatta, lenne-e benne egy szerep a lánya egyik kedves ismerősének.
Tom Hanks és Audrey Tautou a filmben.
Akiknek sikerült bekerülni, most zokogva próbálnak kikecmeregni belőle. A Da Vinci-kód nemcsak illúziókat rombolóan lapos, kapkodó és használhatatlan film, hanem az egyik legtökéletesebb tévedés: végeredményként a semmi olyan súlyos félreértések eredményeként születik meg, ami talányosabb, mint a Fibonacci-spirál. Az Oscar-díjas rendező, Ron Howard az Egy csodálatos elmében bebizonyította, tisztán matematikai szerkesztéssel borzongató érzelmi terek alakíthatók ki, Hanks pedig igen jó volt az amerikai álom szellemes reprodukciójában, a Forrest Gumpban. A nagy és befolyásos színész azonban semmit nem tudott kezdeni a szimbólumok rendszerének kutatójaként élete legnagyobb kalandját megélő Robert Langdon professzor figurájával. Bután néz maga elé, nem vált inget, és kész csoda, hogy mégsem nyeli el a föld, amikor Leonardo enigmája, a kryptex felnyitása után a vászon teljes felületén megmutat egy, a Rosslyn kápolna felkeresésére utasító party-kártyát. A vérvonal örököse, Sophie Audrey Tautou alakításában mindenféle bájt és természetességet nélkülöz, a Bikát adó Jean Reno önmaga paródiája, míg Ian McKellen végigripacskodja a szerepét, és a végén eszelős kacagás közben távozik.
A film tele van röhejes jelenetekkel (a titkok titkának lelőhelyén madzagon himbálózó „Private” feliratú táblácska mögött található az Őrizők teljes személyi dossziéja), a könyvből átemelt félreértésekkel, és néhány kizárólag a film kedvéért gyártott slamposan leegyszerűsítő mondattal („A világ legnagyobb sztorija hazugság” – mondják a Bibliáról), abban viszont teljesen egyedi, hogy itt látható a legtöbb mobiltelefonozó kapucnis barát és főpap. A film azok igényeit sem elégíti ki, akik egy nagyszabású kulturális hajsza keretében a műélvezet kedvéért a Mona Lisa előtti tolongást is hajlandók elviselni, és azokét sem, akik az imádott nő iránt rajongó e századi templomos lovagként a Louvre udvarán könnybe lábadt szemmel meredtek a La Pyramide Inversée-re, mert tudták: a háborítatlan mélyben maga a mítosz, az eredet vagy a mítosz eredete pihen.
A Da Vinci-kód. Amerikai, 145 perc. Rendező: Ron Howard. Főszereplők: Tom Hanks, Audrey Tautou, Ian McKellen
