Szép Ernő keserédes színműve fiatal színészeknek ad lehetőséget a kiragyogásra. Tornyi Ildikó – Tóth Manciként – él a lehetőséggel. A ligeti padokon álmodozó „varonesse” szerepében értő egyszerűséggel tolmácsolja egy büszkeség nélküli naiva szerelmességét. Nem könnyű a vad, a csiszolatlan természetességet eljátszani, de Tornyi tudja a megoldást. Szép Ernő pesties nyelvezete is jól hangzik a fiatal színésznő szájából. A szerelembe szerelmes Csacsinszkyt megformáló Telekes Péternek is lehet jövője a Vígszínháznál, már ha nem darálja be őt a művészileg hosszú évek óta megújulni képtelen monstrum. Telekes karaktere igazolja a rendező választását, bár játéka partnernőjéhez képest pasztell. A kisebb-nagyobb szerepekben feltűnő főiskolások, friss diplomások és fiatal színészek közreműködése javarészt nyomtalanul tűnik el az emlékek között, talán csak Zeck Julianna Hédije marad meg még pár napig. A nyílt házasságban élő „privát szépasszony” – Igó Éva is volt már sokkal jobb, a férjét, Bizonyos urat játszó Lukács Sándor alakítása alaktalan, semmilyen. Pindroch Csaba – aki a Vígszínház színésztemetőjébe szerződött néhány éve – sajnos még nem exhumálta magát: Zsüzsüként csak a ruhája színes. Vallai Péter Kabos Gyula egykori filmszerepében saját megszokott harsányan humoros karakterét hozza. Miklósy György Józsi pincére korrekt epizódalakítás. A Lila Ákác kiváló színmű, éppen annyira része a pesti folklórnak, mint Molnár Ferenc Lilioma vagy Herczeg Ferenc Kék rókája vagy éppen a zeneirodalomban Seres Rezső Szomorú vasárnapja. A Forgács Péter által rendezett előadás legfőbb erénye, hogy nem homályosítja el a darab irodalmi értékét, a szöveg képes uralni mindazt, ami a színpadon történik. Ám a szereplőgárda kvalitásbeli és lelkesedésbeli különbözőségei csak felemás élménnyel küldik haza a publikumot. Kellemes időtöltés. Se több, se kevesebb.
Szép Ernő: Lila Ákác • Pesti Színház, Budapest • Következő előadások: febr. 3., 4., 10., 19.
