Mai szemmel végignézve évekkel ezelőtt készült képeit, a transzparens képrétegek, a valóságtól eltávolított színvilág, az élesen rajzos és festőien puha formák játéka láttán önkéntelenül a digitális képalakítás jelenkori lehetőségei jutnak eszünkbe. Nem véletlen talán, hogy a formai analízisnek, a kísérletezésnek, a variációs játékoknak ez az igénye és igényessége új lehetőségek, ugyanakkor sajátos dilemmák elé is állította a digitális kamerák és monitoron manipulálható fotók hirtelen beköszöntő korában Eck Imre Gábort (akinek egyébiránt grafikái, fotói lapunk hasábjain is gyakorta megjelennek). Szakmai tradíciók vagy új technika; fotó vagy grafika? A kettő együtt vagy külön? A válasz sajátosan rá jellemzőre sikerült. Jekyll és Hyde folyamatos szerepcserében: a fotó és a grafika látszólag különálló életre kelt, egymással folyamatos kölcsönhatásban a korábban kimunkált értékek más és más elemeit érlelve tovább. Ami a fotográfus Ecket illeti, jelen kiállításának új képein – talpáról a fejére állítva a fotótörténetet – digitális gépével a képrögzítés kezdeteihez tér vissza. A Camera obscuraként használt sötét szobában a redőny résein átszűrődő fény nyomait rögzíti, megidézve a klasszikus avantgárd kísérletező fotogramjait is. Éppúgy retro, mint valami egészen új. Eck Imre Gábor kezében a legkomplikáltabb technikával teszi fel a legegyszerűbb kérdéseket. A tovább nem egyszerűsíthető válasz lehet végpont, de egy új út kezdete is, de mindenképpen művészi siker.
Eck Imre Gábor: Spicc – fotókiállítás • Magyar Borok Háza • Január 31-éig
