Ő szomorú szemlét a fölött tart, ami ennek a furcsa és kitalált világnak alapvető vonása: nem termelésre buzdít, nem pusztán fogyasztásra csábít, hanem fikcióban fetreng. Úgy tesz, mintha vágyainkra lelne rá, s minden termékét nekik címezné. Fogyasztani így azt kell tehát, ami minden vágyak tárgya, amire a sokaság törekszik.
Ekként esünk az olcsó, ámbár amúgy némelyeknek jövedelmező fikció csapdájába, s élünk valami kitalált világban. Nem mi találtuk ki. S azonosítani sem lehet, kicsoda ötlötte ki (mint mondjuk Don Quijotét, Mikszáth-könyvben Új Zrínyiászt). Nem a mienk, nem azonosítható valakié, beföd csupán világnagy fikcióként. Verdú szerint ez tehát a szép új világ. Verdú 63 éves, eddig tucatnyi könyvet publikált. Egyebek közt a Harvardon tanult (ott egy alapítvány elnökségének most is tagja), társadalomtudományból a Sorbonne-on doktorált. Spanyolországi sikerével egy időben ezt a könyvét gyorsan olaszra, franciára is lefordították, és sokan cikkeztek már róla. Alapkérdése voltaképp Tocqueville Amerika-könyvéig megy vissza. Verdú idézi is. Ez a XIX. században, s franciául, így hangzott: mivé lesz a tömegesedéssel a demokrácia. A demokráciát aztán a múlt században totalitárius rendszerek támadták, jobbról és balról. Túlélte azokat; bő félszázada kimúlt az egyik támadó, másfél évtizede a másik.
Verdú elemzése szociál-antropológiai. A felületet térképezi fel, a „korszellemet”, könyvének címe szerint az új „világstílust”. Viszont majd’ minden információt összegyűjtött és felsorol. Ami elszomorítja, arról, vagyis a fikció „szép új világáról”, ekként teljes körképet ad. A kitalált világról, amely új tüneményként állítólag vágyainkra válasz. A vágyak meg disztingváltan európai fenntartásokkal, harmadik világi ökölrázással, megfontolt elemzés mélabújával tiltakoznak ellene.
Vicente Verdú: El Estilo del mundo. La vida en el capitalismo de ficcion • Anagramma, Barcelona
