KITERMELÉS. Az olajcégek profitjuk döntő hányadát a kitermelési (upstream) és a finomítási-kereskedelmi (downstream) tevékenységen realizálják, mindezt azonban általában gáz- és vegyipari divíziókkal egészítik ki. A kitermelési üzletág profitját elsősorban az olajárak mozgása határozza meg. A növekvő olajárak folytán ugyan az elmúlt időszakban azon lelőhelyek kiaknázása is gazdaságossá vált, amelyekkel korábban nem foglakoztak az olajcégek, a magasabb kitermelési költségek miatt az ezeken a mezőkön realizált profit azonban kisebb.
ÁRRÉSEK. A finomítás-kereskedelem üzletág profitját elsősorban két tényező, a finomító árrések, valamint az úgynevezett „édes” és „savanyú” kőolaj közötti árkülönbség határozza meg. A finomítói árrések átlagosnál magasabb szintje az olajtermékek iránti megnövekedett kereslet nyomán kialakult szűkös kapacitásokkal magyarázható; ezek bővítése azért korlátozott, mert a finomítók építése minimum három évet vesz igénybe, márpedig az Egyesült Államokban és Európában egyelőre nem indulnak ilyen projektek.
ÉDES VAGY SAVANYÚ? Az „édes” és a „savanyú” kőolaj közötti árkülönbség növekedése azon olajcégek számára pozitív tényező, amelyek a magas kéntartalmú, savanyú olajat dolgozzák fel, s termékáraikat az alacsony kéntartalmú édes olajtermékek árához kötik. Ezen nyer nagyot például a Mol is.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
