Száztizenötmillió forintot már a zsebükben érezhettek azok az önkormányzatok, amelyek tagjai voltak a Zirci Többcélú Kistérségi Társulásnak. Csupán az ünnepélyes ceremónia volt hátra: alá kellett volna írni a Belügyminisztériummal a támogatási szerződést. Ám meggondolták magukat, és lemondtak a pályázat útján elnyert pénzről. A társulásba belépő 17 település közül 14-nek a polgármestere arra hivatkozott: elhamarkodottan hozták létre a társulást, nem látják megvalósíthatónak a pályázatban szereplő célokat. Jobban megnézve arra jutottak, az együttműködési szerződésben rögzített „kölcsönös előnyökből” inkább csak Zirc részesült volna, a bizonytalan, ígéretekre épített finanszírozás miatt pedig nem ítélhető meg, hogy valóban érvényesült volna-e az arányos teherviselés.
A közös feladatellátástól nemcsak itt ódzkodnak, számos példa van rá a nyugat-dunántúli, vasi és a dél-alföldi régióban is. A Duna menti Daruszentmiklós például most építi az iskoláját, amelyet nem szívesen vinne be a közösbe, vagy mondana le az önálló működtetésről. A kistelepülésekre általában jellemző, hogy miután megszűntek a termelőszövetkezetek, s nincs már tsz-központ, alig van munkalehetőség, korlátozódik a postai szolgáltatás, így a település „egyetlen életfunkcióját” adó iskolához a végletekig ragaszkodnak. 
Falusi iskola. Sok helyütt ez jelenti az egyetlen életfunkciót.
ZSIGERI FÉLELEM. A kistérségi társulások iránti idegenkedésről a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) is tud. Zongor Gábor főtitkár szerint az ok abban keresendő, hogy a települési elöljárókban zsigeri szinten még mindig élnek az 1970-es években kényszerűen létrehozott községi közös tanácsok negatív tapasztalatai. A felülről irányított centralizációban a társult községeknek tényleg nem volt sok örömük, ugyanis a pénzek nagy része a községi közös tanácsok székhelyén maradt. Zongor Gábor mégis erőszakoltnak tartja a hasonlatot, hogy – amint azt Kövér László fideszes politikus néhány hete kijelentette – a „kistérségi társulási modell a kései államszocialista területgazdálkodási rendszer európai uniós köntösbe bújtatott restaurációja” lenne. Éppen hogy a jelenlegi önkormányzati struktúra érintetlenül hagyása lehetetleníti el a kistelepüléseket. Az önkormányzatok hiába kapnak évről évre több forrást, 2005-ben például 1460 milliárd forintot az állami költségvetésből (az EU-forrásokkal együtt 11 százalékkal többet, mint 2004-ben), napi finanszírozási, működési gondokkal küzdenek. Schmidt Jenő, a Tabi Többcélú Kistérségi Társulás, az ország egyik minta-kistérségének elnöke úgy véli, azért táncol borotvaélen a települések 70 százaléka, mert a feladatoknak és a köztisztviselői, közalkalmazotti béreknek mindössze 60-65 százalékát fedezik az állami források. „Tavaly az önkormányzatnál 18 százalékos létszámleépítést hajtottunk végre, amivel 100 millió forinttal csökkentettük a költségeket, de még így sem vagyunk nullszaldón” – panaszolja a tabi polgármester.
A kiutakról, a lehetséges irányokról már jó ideje folyik a vita a nagypolitika szintjén is. A helyzet jellemzésére múlt héten a Fidesz „Lendületesen lefelé a lejtőn – nagy bajban az önkormányzatok” címmel kezdeményezett vitanapot a parlamentben. A legnagyobb ellenzéki párt arra figyelmeztetett, hogy finanszírozási nehézségek miatt tömegesen mehetnek tönkre önkormányzatok. Ezzel szemben Lamperth Mónika belügyminiszter azt hangoztatta: vannak még tartalékok a rendszerben, racionalizálással igenis lefaragható a hiány. A kistelepülések jövőjét éppen hogy a közös feladatellátás, a társulások pénzügyi ösztönzése biztosítja. Azzal pedig semmiképpen nem ért egyet, hogy a megoldás a helyhatóságok számának csökkentése lenne. Ez az ötlet Varga Mihály, a Fidesz szakpolitikusának szájából hangzott el, ő azonban később úgy nyilatkozott, félreértették a mondandóját.
AGGÁLYOK. Pedig nem is olyan elvetendő gondolat, hogy az önkormányzati rendszer karcsúsításával csökkenhetnének a közkiadások, ugyanakkor a szolgáltatások színvonala nem csorbulna. Kiss László alkotmánybíró és Iváncsics Imre pécsi egyetemi oktató is arra emlékeztetett néhány hete egy zalaegerszegi konferencián, hogy Németországban felülről irányították a reformot, amelynek következtében a korábbi 25 ezer helyett ma már csak 8,5 ezer önkormányzat működik. Érzelmek és politikai szempontok helyett ott kizárólag a gazdaságossági megfontolások kaptak szerepet. A két jogtudós szerint az együttműködés erősítése, azaz a társulások létrehozása az átalakulás egyik alternatívája, ám jelenlegi formájában túl sok bizonytalanság övezi. A települések részéről az egyik fő aggály a kistérségi társulási formával szemben, hogy mivel pályázat útján lehet pénzt szerezni a közös szolgáltatások nyújtására, bizonytalan, hogy egy, két vagy három év múlva is lesz-e forrás a működtetésre. „Tiszta helyzetet az teremtene, ha kötelezővé tennék a társulási formát, mert azzal egyértelművé válna a felelősség és a finanszírozás is” – fogalmazott a Figyelőnek Zongor Gábor főtitkár. Érvelése szerint a kötelező társulási forma önmagában nem ellenkezik az önkormányzatiság elvével, számos országban törvénybe iktatták, csak nálunk vetette el az ellenzék. Ezért kellett a kormánynak ahhoz a megoldáshoz folyamodnia, hogy kiemelt normatívát, s pluszpénzeket ígér és ad azoknak a településeknek, amelyek közösen vállalkoznak önkormányzati közszolgáltatás – például oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális vagy területfejlesztési célú feladat – ellátására.
Az országban kijelölt 168 kistérség közül 145-ben jött létre társulás. E tekintetben tehát eredményes a kormányzati kezdeményezés, mert bár a parlamentben az ellenzék, az önkormányzatiság elvének sérülésére hivatkozva, nem szavazta meg a kötelező társulási formát, a pénzügyi ösztönző rendszer megtette a hatását.
Ösztönző forintok
Az országban kijelölt 168 kistérség közül 75-ben többcélú, a többiben területfejlesztési célú társulás jött létre. Ezek központi pénzek segítik:
• 80-120 MILLIÓ forintot kaphattak tavaly azok a többcélú társulások, amelyek a területükön minden települést integrálnak.
• 20-50 MILLIÓ forintra számíthattak azon többcélú társulások, amelyek az érintett települések több mint felét megnyerték maguknak.
• 9-20 MILLIÓ forintot nyerhettek pályázati úton 2004-ben a területfejlesztési célú társulások.
• 15,4 MILLIÁRD forint áll rendelkezésre 2005-ben a kistérségi társulások létrehozására és működtetésére.
