Február 10-én autóbalesetben meghalt az egyik legnagyobb magyar borász. Halála az egész magyar társadalom vesztesége. Gál Tibor a gyönyörű borász-szakma óriási tehetsége volt. Egervines és mátraaljai évek után Toszkánában, az Antinori-féle Ornellaia-birtokon fejlődött nagy borásszá. Ott komponált 1998-as küvéje a Wine Spectator százas listáján az első helyen végzett, ami körülbelül annyit jelent, hogy 2001-ben ez bor volt a világ legjobb bora. Magyarországon 1998-ban ő lett az Év Bortermelője, 2001-ben magkapta a Magyar Köztársaság lovagkeresztjét, irányította a pannonhalmi pincészet hallatlanul korszerű revitalizálását, borászkodott Toszkána mellett Dél-Afrikában. Ott érte az értelmetlen halál. Ismertebb volt a nagyvilágban, mint idehaza. Igazából Egerben, a szülőföldjén akart sikeres lenni. Nagy patrióta volt és hívő református, szerette a szülőföldjét, Egert a korlátlan lehetőségek terepének látta.
Egri Bikavér 2002, Pajados dűlő, Gál Tibor
A Bükk hullámzó lankáira borutakat, chateau-kat álmodott, az elvadult erdőket vissza akarta hódítani a szőlőnek. Mostanra értek be új telepítésű szőlői, Gál Tibor még csak ezután ért volna föl a csúcsra, a fennsíkra, ahol évtizedek vártak volna rá. Nagy víziói voltak, látta, hogy Eger önnön lehetőségeinek töredékét bontotta csak ki önmagából. Azok közé tartozott, akik képesek megvalósítani az álmaikat. Nem sokan vannak ilyenek, ők a legjobbak, mert az embert az méri, hogy mennyit tud megvalósítani az álmaiból. Mindehhez Gált komoly teoretikus képzettség és kiváló mondani-tudás jellemezte. Tényleg lovag volt, igazi úriember, a legjobb értelemben, elegáns és kellemes társalgó, magára joggal büszke ember. Képes volt nem csak önmagában gondolkozni, hanem közösségben, ami ebben a közösségi cselekvésre alkalmatlan társadalomban ugyanolyan ritka jelenség, mint az igazi úriember. Egerben és a hazában gondolkozott, hitben és családban, négy gyermeket hagyott feleségére és a nem pótolható hiányt.
A pohár falán glicerinkönnyek csorognak lassan lefelé, a bor rubinszíne jelzi könnyedségét, a sűrű illat mediterrán levendula-ültetvényeket idéz. Nagyon finom, könnyed és elegáns bor ez az egy dűlőből, a Pajadosról szűrt Bikavér, a sav és az édesség ölelkezik benne, a háttérben újhordó finom íze és meggyes zamatok, kerek és érett karakter. Semmi szikárság, tanninhangsúly, éretlenség vagy hidegség – mediterrán szellők lengedeztek a Bükk lankái fölött.
