 |
| Törley Chardonnay Brut, Méthode Traditionelle |
Pezsgővel búcsúzunk a 2003. évtől, meilyet nem minősítünk; rövid tanulság: “de vár ám a munka a kertben” (Candide). A magyar pezsgő tök jó, tessék nyakalni, és nem ám, hogy csak szezonálisan, szilveszter-kor, ágyjelenetek kísérőjeként és/vagy gyermekünk születésekor, illetve mikor jobbra át, balra át, temetjük a nagymamát (Weöres Sándor), hanem mindig. Ahogy az egyszeri német mondja: négy előtt egy korty bort se, négy után egy korty vizet se.
A pezsgő ugyanis bor. Távirati stílusban: végy egy jó pezsgő alapbort. A jó pezsgő alapbor-küvé neutrális és savas, nem túl karakteres, hogy ne nyomja el a pezsgő könnyedségét, mert a jó pezsgő könnyed és légies, nem túl tüzes, sokat lehet inni belőle. Jó savas alapborok teremnek Etyek szeles-meszes dűlőin, innen nyerik a Törley pezsgő alapborokat is. A kész borba tölts cukrot és spéci, finom élesztőket tartalmazó tirázslikőrt, mire az újra erjedni kezd, azaz a cukor az élesztők segítségével alkohollá erjed, miközben szén-dioxid keletkezik. Az igazi, champagne-i metódussal, más szóval tradicionálisan készülő pezsgő palackban erjed a saját seprőjén, csak így keletkezhetnek benne az igazi szép, élesztős pezsgőzamatok. A bonyodalmas algoritmus végén a seprő eltávolítása után úgynevezett expedíciós likőrt nyomatnak a cuccba, amivel beállítják az édességi fokozatát, aztán hajrá, irány a fogyasztó agykérge.
A pezsgő ideáltípusa a száraz fehér. Két stíl körvonalait láthatni: egy karcsúbb, gyümölcsösebb, fiatalosabbat és egy mélyebb, érleltebb, testesebb benyomást keltőt, a Törley Chardonnay brut (ejtsd brüt, száraz, cukra 15 gramm/liter alatt) az utóbbi iskola szép képviselője. Palackja és gyöngyözése elegáns és tartós, habja kemény és lassan oszlik, ez mind jó jel, az igazi pezsgőben vékony gyöngysorok szaladnak az ég felé. Szájban olvadékony, a chardonnay-s ízjegyek és az élénk savak hátterében ott búg az érleltség orgonahangja, esetleg gordonkázása, vagy ott sötétlik, ott búg bársonya, satöbbi. Le kell hűteni 6-8 fokra, aztán hajrá, kaviár, osztriga, lazac, egy kis spárga, sonka, sőt olajos magvak, szóval nem nagyon fűszeres-csípős, illetve nem túl savanyú és édes ételek. Van, ki a napot egy kis pezsgővel kezdi (Széchenyi, Friderikusz, én), nagyon jó piknikbor, és tényleg remekül érvényesül nemcsak szezonálisan, szilveszterkor, hanem ágyjeleneteknél, gyermekünk születésekor és amikor jobbra át, balra át, temetjük a nagymamát. BUÉK.
