 |
A többség magától kanyarodó sílécre, pillekönnyű, vajpuha sícipőre, mindent tudó kötésre, egyszóval erőfeszítés nélküli síelésre, kellemes melegérzetre, tulajdonképpen önmaga kényeztetésére vágyik a zord hegyeken. Az ideológia, miszerint a túlélésért folytatott küzdelem a pályán “agymosó” hatású, újból emberré varázsolja az irodai munkán elpuhult, idegileg elfáradt “pácienst”, a mai gyakorlatban jócskán finomodott. Sokak számára már kevésbé vonzó a harc az elemekkel, egy-egy könnyű lábbal rajzolt, látványos ív a pályán fontosabb. Igaz, van egy másik, kisebb tábor is, amely viszont “pályaelhagyó”, és bizonyítani akar önmagának, a világnak, egyedül akar maradni a heggyel, önerőből feljutni minél magasabbra, hogy azután felírja a végtelen szűzhóba az első “S” betűt. És egyre többen vannak olyanok is, akik az extrémet keresik, új technikákat, új eszközöket próbálnak, céljuk kimondva kimondatlanul az adrenalinszint-emelés. A síipar igyekszik minden igényt kiszolgálni. A repertoár kimeríthetetlen és csábító. Összeállításunkban a teljesség igénye nélkül felvillantunk néhány hó adta lehetőséget – őrültségeket és komolyabb dolgokat is.
