 |
| Lisa Dionne Morris ivópoharai. Szélütéses embereknek. |
Az orvostudomány fejlődése és az életkörülmények javulása követ-keztében a várható életkor 1900 óta dekádonként 2,5 évvel hosszabbodik. Nagy-Britanniában 2020-ra a felnőtt lakosság fele 50 év fölötti lesz (ugyanezek a számok érvényesek az EU egészére is), míg az Egyesült Államokban és Japánban 20, illetve 25 százalékra prognosztizálják a 65 év feletti állampolgárok arányát. Az úgynevezett Inclusive design program gyakorlatilag a design for all (design mindenkinek) nemzetközi áramlat brit megfelelője, magyar fordítása – jobb híján – befogadó formatervezés.
 |
| Guy Robinson mankója. Stigma nélkül. |
A cél, miszerint a tervezőknek az egész társadalmat kell szolgálniuk, nem új keletű, megfogalmazódott az alapvetően demokratikus indíttatású diszciplína születésekor is. A desig-nerek felelőssége, szociális érzé-kenysége változatlan, pusztán a hangsúlyok módosultak. A felhasz-nálóbarát és emberközpontú (azaz ergonomikus) tervezés ebben az esetben tényleg a legszélesebb rétegeket érinti, beleértve az időseket és a fogyatékkal élőket is.
A londoni Royal College of Art, a világ leghíresebb designer-képzéssel foglalkozó posztgraduális intézményének kebelén belül működik a Helen Hamlyn Research Centre, amelynek tevé-kenységét a nyár folyamán a Sziget Fesztivál látogatói is megismerhették. A britek rájöttek, hogy az idős emberek is komoly vásárlóerővel rendelkeznek, tehát érdemes számukra speciális, az életüket megkönynyítő termékeket kifejleszteni. Például olyan műanyag szalagot, amely segít kihúzni a csatlakozódugót az aljzatból, vagy olyan szerszámgépcsaládot, amely a korlátozott szorítóerővel bíró felhasználók számára is kezelhető. A felmérések szerint a szigetországban mintegy 3 millió idős ember azért hagy fel bizonyos élelmiszerek vásárlásával, mert nehéznek találja azok kinyitását; ezt a problémát újragondolt csomagolással lehet megoldani.
 |
| Martin Bloomfield dugóhúzója. Nagy segítség lehet. |
A kutatóközpont komoly figyelmet fordít a mozgássérült, illetve álta-lában a fogyatékos emberek életminőségének javítására. A marginalizáció, a szociális izoláció, a stigmatizáció megszüntetése érdekében az esztétikus ortopéd lábbelik, a gyógytapasz-technikára alapozott stresszoldó, bőrbe-tegségeket gyógyító ruhák, progresszív formavilágú és anyaghasználatú mankók, szélütéses emberek által is jól kezelhető poharak és edények, vagy éppen a diszlexiások által könnyen felismerhető betűformák kifejlesztése egyaránt az intézet munkájához tartozik. Mi, itthon egyelőre olyan alapvető állampolgári jogokért küzdünk, hogy a mozgássérültek meg tudják közelíteni a közintézményeket, boldoguljanak a tömegközlekedési eszközökön, a tárgykultúra szintjén pedig legfeljebb a balkezes ollót és egeret ismerjük.
