Az olasz tulajdonú Mary 2000 cipőgyár kivonulásával Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Csetényben és Tiszakeszin 700 embernek kötnek útilaput a talpára. Székesfehérváron az IkarusBus bezárása és az Alba Regia Építő Rt. veszteséges kft.-inek felszámolása miatt 200-200 állás szűnik meg.
Az okok különbözőek: a Ringa bezárásának hátterében a kedvezőtlen húspiaci helyzet mellett a tulajdonos Arago érdekei húzódnak meg; a Mary 2000 tulajdonosának már nem elég olcsó itt a termelés; az IkarusBust a vergődő orosz export, az Alba Regiát pedig nehéz pénzügyi helyzete késztette a döntésre. Egyvalami azonban közös ezekben – és a hozzájuk hasonló – történetekben: a befektetők nem tapossák le egymás sarkát, hogy a bezárt gyárak helyébe újakat nyissanak.
Egy egészséges gazdaságban is természetes, hogy bizonyos piaci szereplőknek nem megy jól, csakhogy akkor mások lépnek a helyükre. Magyarországról azonban jó ideje inkább távoznak, semmint ide jönnének a befektetők, s ezen a kormány által elővarázsolt Smart Hungary program sem segít. Pedig az új beruházások azt is megakadályoznák, hogy egyes tulajdonosok állami segítséggel igyekezzenek kihúzni magukat a bajból: ha ők nem adnak munkát az elbocsátottaknak, ad majd más. Nem is beszélve arról, hogy a mostaninál barátságosabb üzleti környezetben kevesebben húznák le a rolót mind a külföldi, mind a hazai gyökerű vállalatok közül.
Ideje lenne tehát komolyan venni a beruházás-ösztönzést, mert ennek elmulasztása sokkal többe kerül. Szakértők szerint a külföldi invesztícióért fokozódó versenyben egy országnak legalább három olyan tényezőt kell felmutatnia, amelyek alapján a legjobb befektetési célpontnak minősül. Magyarország nem jeleskedik: drága a forint, magasak az adók, s a munkaerő képzettségét sem mindenki tartja megfelelőnek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
